I'm Back! Just sayin'

Itt vagyok emberek..:D Ha maradt még olvasóm, hozom is a részt napokon belül. Az is lehet hogy holnap már lesz..:) Sajnálom, hogy eltűntem..:/ De kárpótollak titeket valahogy. Komiba elfogadok ötleteket.:D

9. rész - Bécs

* Hétfő reggel *

Már fent vagyok. Magamtól kelltem. Boldogan, a tudattól, hogy ma újra itt lesz. Haza jött. Eszméletlenül gyorsan összekészültem és már rohantam is. Ezt vettem fel:

- Asleeeey! - Kiabáltam, és ugrottam a legjobb barátnőm nyakába.

- Óvatosan, megfojtassz. - nevetett.

- Igen, te is nagyon hiányoztál.

- Ne durcizz, tudod, hogy nekem is. - Mosolygott.

Aztán karon fogott és besétáltunk a mekibe. A sorban állás alatt végig beszélgettünk, de ahogy megláttam a kiszolgáló fiút elhallgattam.

- Te? - Meredtem magam elé.

- A agresszív szökőkutas csaj.. LISAAA! Egy adag nyugtató rendel!

- Haha.. a bocsfiú. Jobban jársz ha a rendeléssel foglalkozol és nem kötekszel.

- Mi lesz ha mégis?

- Nem akarod tudni. - Vigyorogtam rá.

- Oké, mit adhatok?

- Prémium grill csirke salátát, két narancs levet és két közepes krumplit. - Sorolta Ashley a megszokott menünk elemeit. Kifizettük és ott hagytuk a gyereket. Egy nagy adag beszélgetés és a reggeli elfogyasztása után jelzett, hogy indulni kell. Iskola van. Hajnalban keltünk, hogy találkozhassunk. Felálltam az asztaltól, és Ash-el az oldalamon elindultam kifelé.

- Hééé.. Várjatok. - Kiabált utánunk valaki. Ösztönösen megfordultunk. - Csak bocsánatot szeretnék kérni. - Furaaa. - Szeretném jóvá tenni.. - Itt szünetet tartott. - Eljöhetnétek velem délután valahova. - Persze. A bocs csávóval. Kizárt.

- Én nem érek rá. - A srác csalódott arcát látva folytattam. - De Ash.. Biztos ráér. - Hát ez.. Hihetetlenül csúnya dolog volt. De később talán még megköszöni.

- Igen? - Nézett rám hatalmas szemekkel szegény lány.

- Igen. - Böktem oldalba.

- Oké.. - Leírta egy papírlapra a számát és oda adta a bocsembernek. Aztán mentünk is.

- Mégis mi dolgod van délután?

- Hát.. Semmi.Egyszerűen nincs kedvem a sráchoz.

- A One Directiont persze nem passzoltad át. - Kuncogott, kezével a szája előtt.

- Nem is lenne mit átpasszolnom.

- Aha. - Nevetett most már teljes hangerővel.

- Nem kell nekem hinni. - Durciztam.

- Nem is hiszek. - Mosolygott, aztán átölelt.

Az út további részét csendben tettük meg. Ez nem az a kínos hallgatás dolog volt. Csak jó volt gondolkozni egy picit. Ashley-nek is. 5 teljes perce csendben van. Ez hihetetlenül ritka esemény. Ezért nem is zavartam. Csak egy köszönéssel mikor a sulihoz értünk. A terem előtt haboztam egy kicsit. Nem akartam még bemenni. Elkéstem. Rossz szokásom.

- Elnézést a késésért tanárnő. - Nem válaszolt. Nem is volt bent. Hálát adtam az Istennek és leültem a helyemre. Borzalmasan lassan telt az idő. Vénasszonynak éreztem magam mire kicsöngettek, és így volt ez minden egyes nap. Ashley volt az egyetlen dolog ami színessé tette a napjaim.

Megtudtam, hogy a szökőkutasnak van neve. Mike. Ő és Ash most együtt vannak. A buszpályaudvarig kísért minket, ott könnyes búcsút vettek ( ó.. Brühühü) és elindultunk Bécsbe. Elaludtam az úton. A határon fel kellett kelnem, aztán már nem tudtam aludni. Beszélgettünk Ashley-vel. A One Direction volt az egyedüli, és kizárólagos téma. Leszállás után egy kicsit eltévedtünk, de estére odaértünk a szálláshoz. Holnap lesz a nagy nap. Hiába volt ez a második koncertünk, ugyanúgy vártuk, mint az elsőt. Nem is akartunk aludni, de végül annyira belefáradtunk a rajongásba, hogy egyszerűen kidőltünk.

8. rész - Várakozás

Sziasztok! (: Tudom hogy megint késtem, de csak mert Siófokon voltunk. Mindegy. Itt a 8. rész. :DD Jó szórakozást! :)

- Mondjad, mit szeretnél? - Örültem, hogy nem lát, úgy mosolyogtam, mint egy idióta. 

- Semmit... Beszélgetni. - Vér szökött az arcomba, ami ennek következtében felvette egy rendesen megérett paradicsom színét. 

- Nem sietsz valahova? - Felnevetett. 

- Még nem vagyok késésben, és különben is csak egy főpróba. 

- "Csak.." Végül is... 

- Legalább 500 főpróbám volt már. 

- Niall.. Igyekezz már! Elkésünk. 

Nevettem. Muszáj volt. 

- Várjál már. Mondtam, hogy fürödni megyek. 

Még hangosabban nevettem. 

- A telefonommal? 

- Koszos volt. Oké?

Na itt meghaltam. Fogalmam sincs mi hallatszott bele a telefonba, de fuldokoltam a röhögéstől.

- Itt, itt vagy? - Próbáltam befejezni, de nem nagyon ment. 

- Igen.

- Miért suttogsz?

- Mert biztos, hogy hallgatóznak. 

- Óóó... És megmondanád mit nem hallhatnak? 

 Habozott.

- Igazad van. Végül is semmit. - most már rendes hangerővel beszélt. 

- Menjél... 

- Elküldesz?

- Rávisz a kényszer..

- Hope.. Várjál.. Még a...

- Szia Niall. - Mosolyogtam és kinyomtam.

Felpattantam és kisétáltam szökőkutunkhoz. Mármint a kutamhoz. Fura. Amikor idejövök mindig van okom Niall-re gondolni. Olyan mintha összekötne vele, anélkül hogy tudná, hogy egyáltalán létezik. Olyan gyorsan történt minden. Pár napja még az sem volt biztos, hogy az itthoni koncertjükre elmehetek. Most pedig ő hív Bécsbe. Hihetetlen. Csütörtökön indulunk majd. Anyuék azt hiszik osztálykirándulás lesz. Azt mondtuk 3-4 napos. Időjárástól függően. Félelmetes zsenik vagyunk. 

- Hé.. Figyelj jobban! - Mordultam rá a srácra, aki majdnem lesodort a szökőkútról, ahogy neki csapódott az oldalamnak. - Szerintem a szökőkút elég nagy mindkettőnknek, úgyhogy akár át is ülhetsz a túl oldalra. 

- Bocs.

- Tényleg? Ennyi? Bocs? - Bunkó.

- Valami baj van? - Jobb ötlet hiányában, egy sor szitkozódás után otthagytam. Hazafelé vettem az irányt. Jó nagy kitérővel természetesen. Késő délután értem a házunkba.Hiányérzetem volt. Ilyenkor általában Ashley-nél múlatjuk az időt. Persze ez most lehetetlen. Remélhetőleg a Bécsi utazás kárpótol majd minket. Holnap este jönnek vissza, aztán négy nap múlva indulunk is.  Istentelenül várom. 

De addig.. szét roncsol az unalom. Mondjuk.. nem csodálom. Az ajtóban állok. Közel 10 percre. Már majdnem lenyomtam a kilincset, mikor rájöttem, fölösleges. Hátra sétáltam a szobámhoz és bemásztam a nyitva maradt ablakomon. Sokkal jobb volt így. Békésebb. Igyekeztem csendben elfoglalni magam. Szerettem úgy tenni mintha nem lennék otthon. Ilyenkor azt csinálhattam amit szerettem volna. Most például fürödtem. Visszaérve csak felöltöztem és már be is bújtam a pihe-puha ágyamba. Percek alatt elaludtam. Holnapután találkozunk. 

Tudom, hogy ez most nagyon rövid, de amint tudom hozom a következőt. Ne haragudjatok. <3

7. rész - Őrültek

Éés  jelen. Újra. Kellemes olvasást! <3


Szombat.

***

Ash kedd óta nem jött iskolába. Még mindig "beteg" volt. Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy életem legunalmasabb fél hete van a hátam mögött. Bár ez a nap se ígérkezik jobbnak. Ashley-ék rokont látogatnak, én meg az ágyamban fekszem és unatkozok. Szánalmasnak érzem magam, az összes ismerősöm csinál valamit hétvégén. Nekem nincs lehetőségem semmihez. Szobafogságban vagyok. Na nem mintha izgatna.. De legalább jó kifogás a semmittevésre.

Azt hittem belepusztulok az unalomba, de megrezzent a telefonom. Sms-em érkezett.

Idegen szám: Szia

Én: Szia, ki vagy?

I.sz.: Louis.

Louis? Csak nem?

Én: ?

Louis: Niallt piszkáljuk. :D

Úristen, de!

Én: Mivel? :) Kik?

Louis: Azzal, hogy megvan a számod >.< A banda.

Én: És ez zavarja? :$ Csúnya dolog a másik telójában kutatni :DD

Louis: De még mennyire. :D Tudjuk. ;)

Én: Akkor miért nem veszi el? :o

Louis: 4-en vagyunk egy ellen. :D

Én: Szegény. :(

Louis: Oda adjuk neki...?

Én: Légyszi. :/

Louis: SOHAAA... by Liam.

Én: Bolondok. :DD

1D: Megsértődünk. :'(

Én: Nehogy... :D

1D: De, de. :/

Én: Neeee. :'(

1D: Jó nem. De csak mert szépen kérted. :D

Én: :')

1D: Nem is olyan rossz fej Niall barátnője. :)

Én: Van barátnője? :O

1D: Ja szerintem se. :)

Én: Mi van?

1D: Hát te vagy. Nem?

Én: Nem.

1D: Jössz egy 10-sel.

Én: Mi?!

1D: Jó... :/ Majd kapod.

Én: Kivel beszélek?

1D: Harryvel és Zaynel.

Én: Hova lett Louis?

1D: Niall kergeti a folyosón. :'DD Azt hiszi nála van  a telefon.

Én: Szegény. :/// Gonoszak vagytok :(

1D: Megérdemli... azt mondta férfias vagyok!

Én: Harry... ha nem tévedek. :) Amúgy ez kinek a telója?

1D: Nem tévedsz. :) Liamé.

Én: Őt kevésbé zavarja? :D

1D: Neki nincs rejtegetni valója. :)

Én: Rejtegetni való vagyok? :33

1D: Te vagy Niall háttérképe.

1D: Ti*

Én: Neee. :D

1D: De. ;)

Én: Ennek nem fog örülni...

1D: Minek?

Én: Hogy elmondtad.

1D: Az biztos. :33

1D: El se tudod képzelni, hogy várja a Bécsi koncertet.

Én: Hát még én... :D

1D: A koncertet, vagy, hogy taliztok? :'D

Én. Heeey... Ma szívassuk Niallt nap van oké? :'D

1D:Jó, bocs. :'DD

Én: Azért. :)

1D: Ha ha.

Én: ???

1D: Liam.

Én: Akkor sem  értem... >.<

1D: Sikerült Harrytől elvenni a telót. :D

Én: Akkor most Harry is ellenetek van? :D

1D: Igen. :D

Én: Niallel van akkor? :)

1D: Olyasmi. :D

Én: Ez vicces. :DD

1D: Örülök, hogy jól szórakozol.:)

Én: Oh.. :$$

Én: Liam? :O

*Pár perccel késöbb*

1D: Niall.

Én: Hogy sikerült? :D

1D: Erővel. :3

Én: Ügyes. *.*

1D: Naná. ;)

Én: Miért zavart annyira, hogy a fiúk tudják a számom?

1D: Miért nem válaszoltál, mikor Harry azt kérdezte mit vársz jobban?

Én: Tényleg mi vagyunk a háttérképed?

1D: Nyertél. :/

Én: Tudom. :DD Válaszolj. c(:

1D: Azért zavart, mert nem adtad meg nekik. Most te jössz.

Én: Azért nem, mert semmi köze hozzá.

1D: >.< És nekem elmondod?

Én: Nem biztos.

1D: ???

Én: Mindkettőt várom.

1D: Okés. :)

Én: Még tartozol.

1D: Igen. Tényleg mi vagyunk a hátterem.

Én: Oh.. Hát rendben.:)))

1D: Most mennünk kell próbálni. :) Szia :/

Én: Sok szerencsét. :D

1D: Most már lesz. :D

Én: Amúgy is lett volna... :D

1D: Honnan tudod?

Én: Ügyes vagyok :DD

1D: Miben? ;)

Én: Titok...

1D: Azokat szeretem. (:

Én: Nem kell menned? :)

1D: De. :DD

Én: Nem mész? :/

1D: Kéne...

Én: :DD

1D: Menjek? :/

Én: Csak ha muszáj...

1D: Felhívhatlak?

Én: Most?

1D: Igen.

Én: Talán.

1D: ???

Én: Minek?

1D: Csak. :)

Én: Hát... oké...

Úristen. Mi vagyunk a háttere. Nem bírom ki ezt az öt napot. Látni akarom. Élőben. Franc, franc, franc, franc, franc, franc, telefon csörgés.

6.rész - Ha ha..

- Naaa... Mióta? - Kiskutya szemekkel bámultam rá. 

- Egy ideje. - Mosolygott. 

- Na k.... - durcáztam volna, de Liam erős hangjától rögtön elhallgattam:

- Niall!

- Hm?

- Tovább kéne menned... 

- Ráérek. - vonta meg a vállát.

- Az lehet, de a Londoniak nem. - Niall majdnem elkomolyodott, ami egy csöppet megijesztett. - Másszál szépen vissza és szállj be abba a repülőbe. - Végig mutogatott. A mászás szónál a kordonra, a szállj be-nél pedig a gépre. Felnevettem. Nem tudom miért, de muszáj volt.

- Jó. Autogramot kérek. - Liam felsóhajtott, mosolygott egyet és arrébb állt. Bolondok. 

- Szóval autogramot? - Nevettem.

- Igen. - Teljes komolysággal felém nyújtotta a kezét. 

- Akkor én meg tollat, alkoholosat. - Gonoszul mosolyogtam. Ő még próbált komoly maradni, kisebb-nagyobb sikerrel. Megdöbbentően gyorsan adta oda amit kértem, én pedig boldogan írtam a karjára a nevemet. 

- Majdnem el felejtettem. - Elővett egy borítékot és a kezembe nyomta. 

- Köszönöm. 

- Nagyon szívesen. 

- Niall...

- Igen?

- Szerintem menned kéne...

- Ne kezd te is... 

- Nem is, de jobban jársz ha nem várod meg, hogy ő ideérjen. - Mutogattam a háta mögé, a vészesen közelgő Liam-re.

- Na és? 

- Louis-val, Zayn-nel és két biztonsági őrrel.  

- Talán igazad van. - Hadarta és átugrott a kordonon. Egyszer még vissza fordult és integetett, azután futni kezdett a gép felé. 

***

Hazafelé Ashley-vel átbeszéltünk mindent. Szerinte van köztünk valami. Szerintem csak túl sok sorozatot néz. Megmutattam neki a jegyeket és együtt örültünk. A tavaszi szünet alatt lesz. Nem kell lógni. Otthon bedőltem az ágyba és már aludtam is.

*Niall szemszöge*

A repülőgépről leszállva még autóba kellett ülnünk.Fáradtságunknak hála el is aludtunk. Kár volt. Hátul ültem, az ablaknál, középen Liam, mellette Harry, Zayn és Louis pedig elől. Lou vezetett. Harry úgy döntött lefekszik. Nem támogattam az ötletet, de oké,felőlem csinálja. Oldalra fordult és ránk pakolta a lábát. Nehezen, de így is sikerült elbóbiskolnom. Egy koncertről álmodtam, épp a szólóm következett volna, de valami kellemetlent éreztem a számban. Kinyitottam a szemem és..

- Mi a..?! Harry! - Azzal a lendülettel fogtam a lábát és visszadobtam a helyére. 

- Eszméletlen szar ízű a lábad! - A többiek akiket felkeltettem (Zayn-en kívül mindenki.) hangosan nevetni kezdtek.

- Talán nem kéne kóstolgatni... - Jegyezte meg Lou

- Ha nem tenné a számba.. - Már én is nevettem. Undorodva figyeltem ahogy Harry leveszi a nyálas zokniját és hálát adtam az Istennek, hogy a cipőjétől a beszállás után azonnal megszabadult. 

- Ne félj Niall, nem mondjuk el a csajodnak, hogy megcsaltad a zoknimmal.- kacsingatott Hazza. 

- Nincs is barátnőm.

- El is küldhetnénk neki... - Piszkálódott Liam is.

- Hmm.. Tényleg. Tuti azzal aludna. - Pacsizott le a két, hátsó utastársam

- Azt se tudjátok hol lakik.

- Majd kiszedjük belőled. - Észre se vettem, hogy ébren van, de már Zayn is rajtam röhögött. 

- Nehezen. Én sem tudom. - Vigyorogtam győztesen.

- Ezzel elismerted, hogy van?

- NEM! - Már mindenkinek folyt a könnye.

- Akkor ki ő? 

- Ki, ki? - Tetettem az IQ hiányost.

- A csaj aki miatt mászókának használtad a kordont... - Ahogy kimondta, belekönyököltem Liam oldalába.

- Jaaa... Hogy ő... Ő csak egy ismerős.

- Jajj, Liam várj, még maradok a csak egy ismerősömmel, nem izgat, hogy ezrek kíváncsiak rám. - Utánzott nyavajogva Louis.  

- A kezemet láttad már? Ráírta a nevét...Hát nem édes? - Folytatta Zayn.

- És figyeljetek csak srácok, érdekes módon eltűnt két jegy a bécsi koncertre. - Most belerúgtam Liam-be.

- A legjobbat még nem is mondtam, láttátok már az ultra-szupcsi háttérképem? - Beszéd közben majdnem megfulladt a nevetéstől, azt hiszem, ez a nyávogás Harry-nek állt a legjobban. Olyan... hozzávaló. 

- Elég, elég. Még a végén valaki.. - Itt Harry felé fordultam.. - Túl hihetően csinálja. 

- Most meg miről beszélsz? - Beszéd közben a szája elé kapta a kezét. 

- Arról, hogy milyen férfias vagy. - Mosolyogtam rá. Úgy tett, mint aki sír, elfordult az ajtó felé és Liam ütögetni kezdte a hátát, hogy megnyugodjon. Kis idő múlva visszafordult és rám nézett. 

- Mégis hogy képzeled, hogy férfias vagyok?! - Üvöltött rám. Hangosabb lett a nevetés a kocsiban. Harry pedig visszafordult az ablakhoz, csak hogy ne látszódjon hogy röhög. 

- Igazán sajnálom, ha megbántottam az érzéseidet. - Fulladoztam. Rám nézett, elmosolyodott és dobott egy puszit. Úgy tettem, mint aki elkapja és a szívemhez tettem a kezem. Louis is szakadt, de valahogy kipréselte magából, hogy megjöttünk.

ÚRISTEN!

Jézus, emberek, úgy sajnálom. Családi balhé volt.. és elköltöztem otthonról és gép nélkül maradtam. Elnézést  mindenkitől, ma ha belehalok is felrakom a részeket mindkét blogomra. Pedig csak pakolni jöttem haza..>< De folytatom. Hamarosan lesz megoldás. Igen jó megoldás.:)))

5.rész - Repülőtér

Itt vagyok. Nagyon sokat késtem, de jó okkal. Családi* A rész minőségére picit ráment, hogy csak este tudtam írni, de helyre hozom. Ígérem. A következőt pedig korábban hozom. Legalábbis remélem.:/ Jó olvasást! :')


Ott ültem egyedül és vártam hogy sötétedjen. Figyeltem a rohanó embereket, a kézen fogva sétáló szerelmeseket és a boldog családokat. Volt néhány futó is. Nem tűntek kimerültnek. Szerintem tovább maradtak, mint én. Mikor meguntam, hogy pofátlanul bámulom a fajtársaimat, becsuktam a szemem és visszaképzeltem magam a hatalmas standionba. A színpad előtti második sorba és újra átéreztem azt a kellemes melegséget, amit a banda zenéje okozott bennem. Az egész koncertet végig játszottam magamban.

Mikor újra kinyitottam a szemem már sötét volt. Felálltam és lassan hazaindultam. Most nem fordultam vissza, csak kapkodtam a lábam. 


Az ablakom ugyanúgy nyitva volt, mint ahogy hagytam. Könnyedén bemásztam, felkaptam egy törölközőt és elmentem tusolni. Utána csak felkaptam a pizsamámat, bedőltem az ágyba és elaludtam.

***

Reggel magamtól keltem, két perccel azelőtt, hogy anya bejött volna ébreszteni. ( Telefon hiány miatt muszály volt.) Miután távozott összekapartam magam és felöltöztem. Ezt vettem fel:

Nem a kedvencem, ennyire tellett kómásan. Menni készültem, de még hiányzott a mobilom. Azon gondolkoztam, hogy merjem-e visszavenni. Lenyúltam a zsebemhez és fájó szívvel tapasztaltam, hogy üres. Megértettem, hogy tényleg telefon nélkül kel majd iskolába mennem. Tudtam hogy egy egész napot nem bírnék ki így, úgyhogy csendben besétáltam anyuék szobájába, kinyitottam a szekrényt, belenéztem az ékszeres dobozba és elvettem a mobilom. ( Mert ott volt. Kiszámíthatóbb helyre tenni se lehetett volna.) betettem a táskámba és elsiettem. 

A suliban büszkén taperoltam a visszaszerzett tulajdonom. A nagyszünetben leültem Ashleyvel és mindent elmeséltem neki, kivéve a számos dolgot. Azt mondta sajnálja, hogy nem sikerült jobban megismernem. Nagyot nyeltem és mondtam neki hogy én is. 

Csengettek. Órára kellett mennünk Minden szünetben beszélgettünk és minden tanulással töltött 45 unalmas perc borzasztó volt.

Délután, az utolsó óra után fénysebességgel hagytam el az iskolát, meg sem álltam a szökőkutamig. Elővettem a telefonom, kikerestem a névjegyzékből Niall számát, rámentem az üzenet opcióra és beírtam hogy Szia. aztán kitöröltem, végül visszaírtam és elküldtem. Nagyjából 15 perc telt el mire válaszolt. 

Niall (ezentúl egy N betű jelöli majd): Szia. Ki vagy? 

Hope ( ezentúl egy H betű jelöli majd): Hope.. 

Megint nem válaszolt azonnal.. De kit érdekel?! Az Istenért NIALL HORAN-NEL BESZÉLGETEK!!! 

Hét perc-cel később azért már úgy gondoltam ideje lenne legalább egy betűt küldenie. Nem olyan nehéz.. Gyerünk. Rezegj.. Rezegj.. Rezegj egy ici-picit... légyszi... REZEGJÉL MÁR BAZDMEG! Majdnem bele estem a vízbe mikor tényleg rezegni kezdett. Holy shit. 

N: Bocs. Stúdiózunk. (: 

H: Új szám?  

N: Ami azt illeti... új album.. haha 

Hurray! Időben válaszolt és új albumuk lesz! Váááá. 

H: Mikor fogjuk mi is hallani? *o*

N: Télen.

H: ???

N: Ünnepi vásárlás, több pénz... 

H: Mintha rászorulnátok... 

Megint nem ír. Lehet, hogy megbántottam.. De így gondolom. Minek nekik több pénz? Őrültség.

N: Elnézést. Kellettem. 

H: Hát.. Ha kellesz akkor majd később beszélünk.:) 

Szerintem mindenki eltudja képzelni milyen nehéz volt ezt leírni...

N: Rendben. szia. x 

Vártam. Egy ideig.. aztán felálltam és meglepő lendülettel elindultam valamerre. Haza menni nem akartam, úgyhogy Ashley-ék felé mentem, de félúton eszembe jutott, hogy nem tud Niallről. Megálltam és leültem egy padra.  Kivettem a fülhallgatóm a táskámból és zenét hallgattam. Már majdnem lepörgött a teljes Up All Night album mire írt. 

N: Lekopott már az a csini felírat az arcodról? :D 

H: Persze.:) De a kezemről még nem.:$ 

N: Mutogatod a számomat? 

H: Hát.. Te írtad oda.:P Egyébként még pulcsi idő van. 

N: Ahh.. Egy pillanat... -.-" 

H: Most legalább szóltál.^^ 

Milyen elfoglalt.. szegény.. 

N: Itt vagyok. Megálltunk egy McDonalds-nál.:D

Hangosan felnevettem. Azt hittem fontosabb dolga van.

H: Gondolom nem a te ötleted volt..... :D .... 

N: Neeeeem.:P

H: Meddig maradtok? 

N: Holnap indulunk Londonba.(:

H: Az messze van.:/ De már majdnem otthon..:)

N: Dublinba is megyünk majd.:Đ

H: Az jó.:d Lefog fogyni a pénz a kártyámról.:/

N: ??? 

H: Nem mindenkinek telik korlátlan előfizetésre...

N: Igaz. Akkor mész? 

H: Igen.

N: Szia.

H: Szia.

Az utolsó szia után lerohantak az érzések. Zavarban és csíkos pulcsiban voltam. De főleg zavarban. Holnap elmegy. Messzire. Londonba. Nem akarom, hogy így legyen. Nem akarom, hogy valaha is elmenjen. 

Mivel már sötétedett, felálltam és hazamentem. Lefürödtem és aludtam. 

***

Reggel már a telefonomra keltem. Viszonylag gyorsan össze készültem és mentem is. Ez volt rajtam: 

/ a kék cipővel. Tetszik a magas sarkú is, de véleményem szerint úgy túl sötét lenne az összhatás.. (xd)/ 

Az első óra osztályfőnöki volt. Elmondták, hogy jövőhét szerdától,  a rákövetkező hét péntekéig tavaszi szünet. Csúcs. 

A kicsengetés után kerestem Ash-t a folyóson, a termekben, de nem volt sehol. Megkérdeztem az osztályfőnökét is. Azt mondta beteg. Először csak aggódtam, de aztán rájöttem, Ashley nélkül a suli maga a pokol. Hála Istennek, vagy a tantestületnek, ma csak hat órám volt. 

Még az iskola előtt küldtem egy Vh-t Ash-nek. Hívni akartam, de az idegesítő női hang közölte, hogy nem kezdeményezhetek hívást, abba az irányba, mert nincs fedezet a folyószámlámon. 

5 perc se telt el. Már hívott is.

- Mi van veled? 

- Láz..

- Aha...

- Tényleg.

- Hallanám a hangodon...

- Oké.. Sajnálom. Nem vagyok beteg. Ki kellett jönnöm a reptérre. Ma mennek el a fiúk. Harry twitter oldalán láttam. A sulis cuccaimban nem jelennék meg előttük és ha mentem volna iskolába nem lett volna időm átöltözni.

- Ashley McCain! Miért nem hívtál?!

- Nem tudom... De még eljöhetsz. 

- Hol vagy? 

- Mindjárt a repülőtéren, de a fiúk még nem lesznek ott. 

- Úton vagyok. 

- Abba amibe suliba voltál?!

- Igen.. Jó ez nekem. 

- A 2-es terminálnál várlak. 

- Mivel mennyek? 

- Taxival kb. 20 perc. 

- Nincs pénzem.

- Szólj, hogy McCain-ékkel vagy. Apu egyik barátja elintézi neked.

- Oké.

- 5 perc és visszahívlak. Hol is vagy pontosan?

- A sulinál. 

- Jó. Ne mozdulj. 

- Őőő.. Oké. - nevettem. 

Letette.

Unatkozva figyeltem az utcát. Készültem belebambulni a semmibe, de már be is gurult elém egy sárga jármű. A lehető leggyorsabban ültem be. A sofőr beszámolt arról, hogy Ashley már miindent elmondott neki és üzeni, hogy nem tud visszahívni a hangzavar miatt. Ezután már nem igen beszéltünk. Kihasználtam az alkalmat és pihentem egy kicsit. Elaludtam. 

Még nem álltunk meg mikor felriadtam. Valahol a közelben tömeggyilkosságot követhet el valaki. Legalábbis ez volt az első tippem a hangos sikoltozás hallatán. Aztán természetesen leesett. Ha valaki meghal az nem egy elmebeteg börtönbe való vadállat hibája lesz. Sokkal inkább öt elmebeteg gumiszobába való félistené. 

A taxis félre állt, elköszöntem és rohantam is. Nem volt kérdés merre találom a barátnőmet. Elég lusta. Ha ilyen messze el jött otthonról, minimum az első sorból nézi végig az egészet. 

Egy ideig nagyon könnyen haladtam, aztán egyre nehezebben ment. Páran utánam kiabáltak, hogy mégis mit képzelek, volt aki csak morgott és persze olyan is akit nem érdekelt mit csinálok. 

Sűrű bocsánat kérések között egész előre eljutottam. Körbe néztem és megpillantottam Ash apró, szőke fejét. Összevissza kapkodta a tekintetét. Engem keresett. Mikor odaértem hozzá ugrálni és sikítozni kezdtünk. 

- Mikor érnek ide? - "Alig" volt hallható a hangomban az izgatottság.

- 10 Perc. - Ő is hasonlóan nézett ki. 

- A felszállásig? - Megijedtem. Ha igen.. akkor alig 10 perc és Niall elmegy.. Örökre. 

- Dehogy! Mindig egy órával a felszállás előtt mennek a reptérre, autogramot osztogatni, ilyesmi. Mit gondolsz miért vagyunk elkerítve? - Rám nevetett. Most keltem. Még észre sem vettem ezt a kerítés ízét. - Egyébként.. tökéletesek. Ezt is csak azért csinálják, mert jó fejek.. 

- Vagy mert nincs jobb dolguk...

- Chh.. Inkább jó fejek. 

Ráhagytam. Persze hogy azok. De erősen kétlem, hogy ezért 1 órát elpazarolnának. Talán csak az Imidzsük (ezt hogy kell írni? :o) része. 

Hangosodni kezdtek a távolabb állók. Az okát tudtam, de sajnos még nem láttam. Negyed óra múlva észrevettem két hatalmas és egy kisebb testőrt. A kisebb talán Paul volt.

Azt hittem meghalok. Olyan lassan közeledtek, hogy az már művészet. Bár.. az is lehet hogy csak én éreztem így. 

Alig bírtam magammal. Egy örökké valóságnak tűnt amire legalább az óriások elém értek. Hát az egy élmény volt. Amíg ott álltak szinte teljesen kitöltötték a teret, így nem is láthattam a srácokat. Egy ideig. De mikor arrébb mentek... hát az.. az fantasztikus volt. Ott állt előttem a világ öt legtökéletesebb, hímtaggal rendelkező teremtménye. (Majdnem kihagytam a vesszőt.:'D) Mármint nem pont előttem.. de akkor is láttam őket. 

Olyan jó volt.. Hihetetlen. Csináltam képet Harry-vel és Liam-mel, Zayn-től pedig kaptam aláírást. 

- Szia. - Niall!! Azt hittem megörülök. Itt van és ... köszönt. Kedvem lenne belesikítani az arcába. De úgy hangosan.. 

- Szia. - Csak mosolyogtam. Durva mi? Pedig belül haldokoltam. Olyan helyes.... 

- Szeretnél még aláírást? - Gonoszul mosolygott. 

- Aha. De nem tőled. Tudod a többiek.. 

- Most meglettem sértve. - Próbált szomorúnak tűnni, de elnevette. 

-  Jajj.. Szegény.. Sajnálom... Ez esetben egy képet szeretnék. 

- Üzletet ajánlok. - kérdőn néztem rá, de az idétlen vigyoromat nem tudtam eltüntetni. - Kapsz képet. Ha én is. 

- Rendben. - Ránevettem és kezet fogtunk.  Már vettem volna elő a telefonom, de közbe avatkozott. 

- Nem így. - Kérdezni akartam hogy akkor mégis hogyan, de a meglepetéstől bent ragadtak a szavak. Átmászott azon az ízén, kordonon vagy min, amivel elvoltunk választva és mellém állt. 

- Mindjárt jobb. - könnyeden nevetgélt mellettem. Hogy a francba csinálja? Én mindjárt meghalok. A pulzusom a mérhetetlenségig gyorsult. Harry és Lou értetlenül figyelték a szőkeség magán akcióját, ahogy a jelenlévők közül mindenki aki észre vette. - Na, mi lesz? - Olyan édesen mosolyog. Ezt nem teheti velem. 

- Mi? Ja.. a kép.. már is. - kinevetett. Nem is csodálom. Elővettem a mobilom, mosolyogni próbáltam, de átkarolt és ennek valószínűleg borzasztó végeredménye lett a képen. Tudom, hogy a srácok szeretik ölelgetni  a rajongókat, de miért pont most?! Mikor ő fényképezett  már sikerült valamennyire emberinek tűnnöm. Szerintem.  

- Gyakran csinálod ezt? - Nem akartam csendben lenni.  

- Mit? 

- Ezt a képes dolgot.. 

- Nem. - Megint nevetett. Hihetetlen. 

- Niall. - Liam... Ne mooost.. A szöszi odahajolt hozzá, kapott valamit és visszajött. 

- Egyébként hogy tetszett a koncert? - most tényleg ilyen egoista? Azt akarja, hogy dicsérjem? Hazudni nem fogok.. 

- Eltudnám viselni még egyszer.. vagy kétszer.. vagy... vagy többször. - Szépen elkacarásztam saját magamon. Annyira nem volt rossz, mert ő is nevetett.. de akkor is.. 

- Hát.. Akkor van egy jó hírem. - Drámai szünet. Chh.. Milyen lírai valaki.. - A srácokkal az utóbbi időben egy-egy szimpatikus egyénnek adunk jegyet a koncertjeinkről egy következőre. - Sokk. Jó szokás srácok. Büszkén néztem át Niall válla fölött a többi srácra és magamban hozzáadtam ezt is ahhoz amiért megéri Directioner-nek lenni. 

- Az a helyzet.. hogy nem mehetek a legjobb barátnőm nélkül.. - Szomorúan néztem oldalra. 

- Ez megoldható. Várj itt! 

- Mintha lenne esélyem elmenni... - jelentőség teljesen körbe néztem, hogy tudja, a hatalmas lány tömegre utaltam az előbb. Felnevetett és otthagyott. 

- Hope! - ajjaj.. 

- Ash... - Fail. - Az úgy volt hogy.. 

- Csitt. Te.. te együtt vagy vele? 

- Jézusom, nem. 

- Leszel? 

- Nem, nem hiszem. De Ashley..

- Akkor találkoztatok utoljára mikor mesélted? 

- Igen, de...

- Naaa? 

- Megvan a száma. - Csak suttogni mertem. 

- És csak most szólsz?! 

- Sajnálom.. 

- Menthetetlen vagy. - Végre mosolygott.

- Tudom. - Megöleltük egymást, aztán visszafordultunk a fiúk felé. Niall már ott állt. 

- Mióta vagy itt? - Most tényleg zavarban voltam. 

- Titok. - Nevetett és kinyújtotta a nyelvét. 

Komikat légyszi...x

Új blog.:D

Sziasztok kedves olvasóim.:) Nem sok mindent fűznék hozzá. Jó olvasást! A vélemények oda is jól esnének..:$ http://tryagainwithu.blogspot.hu/

4.rész

Hello mindenkinek!:D Hoztam az új részt. A kommenteket nagyon köszönöm. Szeretlek titeket.:) 

Jó olvasást! :)

Kétségbe estem. Az agyam természetfelettien gyorsan kattogott. Ez szörnyű. Egyáltalán nem így képzeltem el a találkozást a One Direction-nel.  Nem tudtam mit tehetnék. Elfuthatnék... ha Ashley nem szorítaná olyan erősen a karom. Színlelhetnék betegséget. Hát persze. Nagyobb hülyeségre nem futja? Gratulálok Hope. Zseni vagy. Most elmegyek. Ezt nem bírom. Épp indultam volna mikor Ash előrébb lépett az asztalhoz, engem is magával rántva. Majdnem felkenődtem az asztalra. Csúcs, Ott álltam és a padlót bámultam. Hallgattam ahogy nevetnek rajtam. Remek érzés volt. Elakartam süllyedni. Ashley beszélgetni kezdett a fiúkkal. Fogalmam sincs hogy csinálja. De legalább már nem rám figyeltek. Hallottam Harryt és Zaynt, azt hiszem Louis-n nevettek. ( Ugye ez így helyes? Mert Lúi-nak szokták mondani...). Liam és Niall talán máshol vannak. Ezt remélve felnéztem. de rosszul tettem. Ott állt két lépésnyire tőlem az asztal túl oldalán. A hidegkék szemeiből meglepő melegség sugárzott. Szeretném letagadni, de ilyen szépet még nem láttam. 

- Még egyet szeretnél? - A mosolya hihetetlen volt. A kisugárzása pedig végtelenül pozítív. Olyan ölelgetni való... És végtelenül hálás voltam amiért nem hozta fel az.. az előbbit.. 

- Mondtam, hogy a barátnőm a sorban áll.. -  Mosolyodtam el. Csak aztán esett le mit mondtam.. Úgy beszélek, mintha Niall Horannek kötelessége lenne megjegyezni amit egy rajongó mond neki a büfében...

- Igaz, sajnálom. - Ő sajnálja? Nekem kéne.. 

- Nem kell, nincs mit. - Igyekeztem mosolyogni, de ez már tuti nem volt olyan hiteles, mint az előző. Itt állok, mint valami idióta. lehet, hogy bolondnak néz. Istenem. Ezt jól elintéztem. Elpirultam. Zavarba hoztam saját magam. - Tudod, mit? - mosolyogtam. - Mégis kérek.

- Rendben, de akkor most te adod a papírt. - Nevetett és kihúzta magát, mintha büszke lenne magára. Ezen nekem is nevetnem kellett. 

- Még mindig nincs. - Kezdtem jól érezni magam. 

- Akkor valami mást kell adnod amire írhatok. - Válasz nélkül odanyújtottam a karom. Leszedte a toll kupakját és világbéke arckifejezéssel írni kezdett. Aztán közölte: 

- Alkoholos. - Komolyan nézett a szemembe, én pedig hasonló komolysággal az övébe. Pár másodpercig bírtam, aztán nevetni kezdtem. Ő meg azon ahogy nevetek. Abba kellett hagynom, mert megszólalt a telefonom. Ki vettem a zsebemből és a kijelzőre néztem. Ashley. Oldalra fordítottam a fejem. Nem volt ott. A másik négy srác már 2 idegen csajjal nevetgélt. Basszus. 

- Mennem kell, Szia. -  Ahogy hátat fordítottam neki felvettem a telefont. 

- Várj, mi a neved? - kiabált utánam.

-  Ez ki? - halottam a telefonban Ashley döbbent hangját. Megálltam.


- Ízé.. Valami srác.. - Ez nem volt hazugság.. mert végülis Niall egy srác. Ránéztem.. Látszott rajta, hogy viccesnek találja a helyzetet.

- Hol vagy? - Igyekeztem kizárni a beszélgetésből a szőke cukit. 

- A kijáratnál. te hol vagy? 

- Hamarosan úton a kijárat felé.

- Siess. 

- Igyekszem. - Letettem. 

- Hope vagyok. - Mondtam, ahogy elemeltem a fülemtől a telefont. - Most megyek.


-  Szia Hope. - nézett rám kedvtelenül. Nem igazán tűnt boldognak az ötlettől, hogy csak úgy otthagyom, de szomorúnak sem mondtam volna. 


- Szia Niall. - Mosolyogtam rá utoljára, néztem egy kicsit, megvártam amíg kicsit ellágyul a tekintete és elégedetten távoztam. 

A kijárathoz közeledve szaporábban kezdtem lépkedni.

- Megtudom magyarázni. - kezdtem el egyből, ahogy hallótávolságba értem.

- Felejtsd el. Találkoztál egy idegen sráccal, aki Directioner, ettől pedig alapból vonzó. Beszélgetni akart, kísértésbe estél. Értem én -  Mosolygott.

- Hát... Majdnem. - néztem rá döbbenten... Mintha rajta kapott volna valamin. Nem szép dolog megjátszani magam, de erre nem vagyok felkészülve. Ne haragudj Ashley.

- Menjünk. - néztem rá meredten.

Hazafelé megse szólaltunk. Lelki ismeret furdalássom volt. És még a koncert okozta sokk sem múlt el. A házba érve végre elmúlt ez a feszélyező érzés. 

- Uuuu... - ennyivel kezdődött. 

- Naná, hogy uuu.. - Bizonyításképp a zsebembe nyúltam és elővettem a Nialltól kapott autogram kártyát. Nem olyan volt, mint amilyet Ash kapott a srácoktól. 

- Az meg honnan van? - Megdöbbent. 

- A büfében osztogatták. - Niallre gondolva, a büfés cuccában, egyből mosolyognom kellett. 

- Hozhattál volna nekem is.. - próbált sértettnek tűnni. De nagyon is boldog volt.

- Csak Niallös volt. - ránevettem.. Nagyon aranyos volt így. 

- Nem számít. hallottad? Harry megkérdezte a nevem! - Büszkén kihúzta magát, szinte már könnyezett. 

- Nekem meg Ni.. - és felemeltem a karom. De el is hallgattam. Nem egy szokásos aláírás volt. Számok. Egy telefon szám. Az övé lenne? - all-ös kártyám van. - A hátam mögé tettem a kezem. 

- Neked.. meg mi bajod? - Szemmel láthatóan gyanúsan viselkedtem. 

- Őőő.. ízé. Fáradt vagyok. Elmegyek fürödni... Rendben? - bólintott és adott egy törölközőt. Besiettem a fürdőszobába és egy jó fél óráig ki sem jöttem onnan.

Mikor végeztem Ash egyből bement. Leültem az ágyamra. ( A vendég szobából hoztuk át még régebben, mert Ashley ágyán nem fértünk el rendesen. Valamelyikünk mindig a földön ébredt reggel.:D)  Beírtam a telefonomba a számot, de nem tudtam vele mit kezdeni. Csak elmentettem. Bámultam egy ideig, aztán hátra dőltem és bealudtam.

***

Reggel arra keltem hogy valaki eszeveszettül nyomja a csengőt. Az én drága barátnőm természetesen észre se vette. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Apu volt. Eléggé leszidott, mert "valahonnan" (anyutól. -.-) megtudta hol voltam. Gyorsan össze kellett szednem a holmimat és haza kellett mennem vele. Ashleynek írtam levelet, kivittem a táskám és beszálltam az autóba. Hétfő van. Iskola. Valamint reggel tíz. Tegnap este.. elfelejtettük az ébresztőt. Bajban vagyok. Hatalmasban.

Otthon megkaptam a szokásos fejmosást, szobafogsággal és számítógép/telefon elvonással. Az előbbi egy hónap, az utóbbi egy hetes. Ahogy végeztek tini filmes ajtó csapkodással  eltűntem a szobámban.

Nyugodtan bent töltöttem nagyjából másfél órát. Amikor már nagyon untam magam, kimásztam az ablakon. Nem szabadott volna, de kedvelem a veszélyes helyzeteket. Sétálgattam egy közeli parkban, bementem nézelődni a plázába, ittam egy jeges kávét és haza indultam. Telefon nélkül nem tudtam mennyi az idő, de nem is nagyon érdekelt.  Mikor a "mi utcánkba" értem újra mehetnékem lett. Egyszerűen nem volt kedvem hazamenni. Úgyhogy vissza fordultam. Ashleyhez nem mehettem, mert tutira ott keresnének először. ( Ha rájönnének, hogy nem vagyok otthon...) Úgyhogy visszamentem a parkba és leültem a szökőkút szélére. 

#HungaryNeeds1D

Szép napot nektek kedves olvasóim! :) Megint nem részt hozok.:/ A vázlat már meg van, de most egy nagyobb, fontosabb dologról lesz szó. Kérlek olvassátok el. Akinek van twitterje, tweetelje: #HungaryNeeds1D (akinek nincs csináljon és úgy.) Adjátok tovább minden Directioner ismerősötöknek. Elérhetünk dolgokat ha összefogunk. Ha van blogod tedd ki oda ezt. Nem haragszom meg ha ezt a bejegyzést copy/paste beteszed. Ha összejön a world trend az már komoly dolog lenne. Persze ez nagyon nehéz.. Egy ilyen kis országból.. De próbáljuk meg. #HungaryNeeds1D Holnap, holnap után.. mindig. Amíg nem sikerül. Ma az EB miatt lehetetlen volt.

3.rész - A koncert

Köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogot. Tényleg. Nagyon sokat jelent. Akik meg még véleményt is írnak azoknak külön hálás vagyok. Miattuk folytatom. (illetve azok miatt akik máshol véleményezték az írásomat.) Szeretlek titeket. A neves kérdés még nem nagyon van megoldva Úgy döntöttem a Hope mégsem jó, mert láttam egy másik oldalon. A Faith-tel együtt. Szóval a C opció kizárva.  

a) Mel/ Melody/ Melodian
b) Lis/ Lisa/ Elisabeth 
c) Hope vagy Faith
d) Valami ami neked eszedbe jut és jobban tetszik, mint a felsoroltak.:)

A válaszokat továbbra is várom. :) Egyébként valaki eltudja mondani mi az az xX? ^^""

Jó olvasást!:)

Reggel kipihenten ébredtem. Elég újnak hatott az utolsó pár nap után, hogy nem érzem a fáradságot. A fáradtságot amihez már úgy hozzászoktam.. Nálam a legkisebb probléma is alvászavarhoz vezet. Hihetetlenül idegesítő. Este csak fekszem az ágyban és gondolkozok. vagy még azt se. Van amikor leáll az agyam és csak nézek. Ilyenkor hajnalig biztos nem alszok. Ami iskola időben azért nem egészséges. 

Ash még aludt. Hihetetlen. Egyszer.. az osztállyal elmentünk egy többórás hajókirándulásra. Ő átaludta. Az egészet. Próbáltuk felébreszteni, de meg sem mozdult. Olyan volt, mint egy halott. 

Értelmesebb dolog hiányában, lementem a nappaliba és a tv-t vakultam. Imádtam Asley-ék házát. Legalább háromszor akkora, mint a miénk. Van egy csomó fölösleges helyiség, amit nem is használnak.: Két vendég szoba ( a barátságunk elején, az egyik használva volt, rendszeresen, de azóta talán egyszer voltak bent. Takarítani.) és Josh, Ash hihetetlenül helyes bátyjának a lakrésze ( igen. Lakrész. Nem csak egy szobából áll ám a birodalmuk. Külön fürdőszobájuk és hobbi szobájuk van. Pedig nem gazdagok. Szerencsések. Az egészet örökölték. ) ( egyébként Josh 3 éve egy boldog házasságban él, a saját lakásában.). 

A Comedy Centralt néztem. De csak mert a Family Guyt adták. Imádom. Csak a végét láttam, de megérte. 11 volt. Visszamentem Ashley-hez. Mégsem hagyhattam, hogy örökké aludjon. És éhes voltam.  Először finoman keltegettem, de semmi. ~Kihívás elfogadva.~ Rázni kezdtem. Még mindig semmi. 5 perc múlva már kiabálva rángattam össze-vissza. Felkelt. ~Küldetés teljesítve.~ Kért pár percet, összeszedte magát és lementünk reggelizni.  Rántottát csináltunk. Speciálisat. Együtt találtuk fel. Nagyon finom. (Ha nem gond.. nem írnám le mi van benne, nem tudhatom ki akar enni a közel jövőben, nem szeretném elvenni az étvágyát.)

Kaja után beszélgettünk, szórakoztunk és megőrültünk picit. A gépén hallgattunk hozzá zenét is. One Directiont.  "Beénekeltünk" a koncertre.  Beszámíthatatlan állapotomban találtam egy doboz Filcet. Kivettem egyet és Ash felé hadonásztam vele. Egy óriási csata után végül valahogy lefogtam és ráírtam az arcára, hogy I love U Harry. Nagyon vicces lett. Az I love a feje bal oldalán volt. Az arcán. Az U az orrán, a Harry pedig a jobb oldalon. Jót szórakoztunk rajta. A végére én is kaptam egy Niall feliratot, de akkor már nem érdekelt. Teljesen kész voltam a sok nevetéstől. Remekül szórakoztunk amíg nem került óra a közelünkbe. 16:03. Őrült kapkodásba kezdtünk. Hozzánk képes gyorsan készen is lettünk. 

17:50-kor már úton voltunk. A metrón páran megbámultak, arra gondoltunk.. biztos jól nézünk ki. A sorban álláskor leesett. Az arcunkon maradtak a hülyeségek. A stadionban biztos nem tudtuk volna rendesen leszedni, elkenni meg nem akartuk, úgyhogy inkább hagytuk. 

A fiúk fél óra késéssel, de megérkeztek. Mindenki sikítani kezdett mikor meghallottuk, hogy dudálnak a stadion előtt. Körülbelül 5 perc múlva megjelentek a színpadon. A sikítások hangosodtak ahogy feltűntek. Nem tudom leírni mit éreztem mikor megláttam őket. Szédültem, felpörögtem, remegtem, majdnem összeestem. Az életben, ha ez lehetséges, még sokkal helyesebbek. Liam elnézést kért a késésért. Legalább négyszer. (Ezt csak onnan tudom, hogy Ashley mesélte a koncert után. Én transzban voltam.:) Aztán zenélni kezdtek. 

http://www.youtube.com/watch?v=nbYcha5vNLk (- More than this. Megéri megnézni.-:) 

Gyönyörű. A hangjuk, ők , minden. Jobb kifejezés nincs rájuk. Harry.. csodálatos.. egyszerűen... csodálatos.  Niall... Ahh.. Niall.. sosem felejtem el őt. Olyan, mint egy angyal. A hangja is, mintha egy angyalé lenne. Zayn.. Zayn hangilag (is) tökéletes. Liam és Lou mindketten nagyon jók. Libabőrős lettem tőlük. Az egész szám alatt rázott a hideg. Igazi zenei élmény. Ritkán adatik meg. Ilyenkor a hangok, a dallamok, minden a csontodig hatol és átjárja az egész tested. Többször is. Átadtam magam az érzésnek, becsuktam a szemem és teli torokból üvöltöttem velük, és a több ezer lánnyal a számokat. 

Mikor már nem hallottam semmit, aminek egy pici köze van a zenéhez lassan, de rájöttem. vége. Éreztem valamit a karomnál. Nem tartott sokáig amíg rájöttem, Ashley rángat épp autogramért. Boldogan mentem vele. Irdatlan hosszú sor állt a fiúkig. Mondtam Ash-nek, hogy hozok üdítőt. Eléggé ki voltam száradva. Ő addig tartja a frontot. A büfénél alig voltak. Hála Istennek, ketten álltak csak előttem. Legelöl egy idős néni, virágos ruhában, szépen felkontyolt hajjal. Nem tudtam eldönteni, hogy az unokájával jött-e, vagy ő volt kíváncsi az 1D-re, egészen addig míg elő nem vette a Louisos pénztárcáját. Kisebb sokk után, hogy ne unatkozzak, a közvetlenül előttem álló "idétlenül" öltözött fiút kezdtem elemezni. Háttal állt nekem. Csak a hátra fordított sapiját, a kék pulcsiját és a mélyvörös csőnadrágját láttam, ami kicsit nagy volt a srácra. Talán egy idősebb testvértől maradt rá. Az ülepe sem ott volt ahol kellett volna neki. Ez a három ruhadarab valószínűleg Istentelenül jól néz ki. Külön- külön. Így kevésbé. A cipője jó volt. Nagyon is. Fehér, Supra és Niall-nek is van olyanja. 


A srác rengeteg kaját vett. Fizetett, megfordult, alaposan megnézte az arcom, főleg a Niall feliratot, elmosolyodott és elment. A mosolya több volt, mint ismerős. Utána néztem és leesett. Ő volt. 
Niall Horan rám mosolygott. Hát persze, ki más ehetne még ennyit? (:'D) Ott hagytam a büfét. Az asztalokhoz igyekeztem. Szétnéztem, a helyiségben a nénin és RAJTA kívül senki nem volt ott, így nem volt nehéz megtalálnom, de megszólítani annál inkább. Lassan sétáltam felé. A sarokban ült. Nem tűnt fáradtnak. Csak éhesnek. De nagyon. 


- Szia. - Ennyit tudtam kinyögni. Többet akartam. Nem ment. 


-Segíthetek valamiben? - Úristen. Soha nem gondoltam, hogy lehet aranyos ha valaki kidülledt szemekkel, teli szájjal beszél. 

- Igazából.. Lenne valami.. - kotorásztam a táskámban, de nem találtam ami kéne. - Adnál papírt? - Ehhez csak gratulálni tudok magamnak.

- Őőő.. persze.. - Mélyen a zsebébe nyúlt és elővett egy koncertjegy méretű lapot. Autogramkártya. Időközben találtam egy tollat és felé nyújtottam.

- Alá is írod? - próbáltam mosolyogni. Nem tudom hogy csináltam, de egész természetes lett. Azt hiszem. Niall felnevetett. Nem értem. De nem érdekel. Jó hallgatni. Elvette a tollat és ráírt valamit. Azonnal zsebre raktam.

- Hát.. ízé.. Akkor.. Jó étvágyat. Nekem most mennem kell. A barátnőmhöz.. A sorban.. ő a sorban áll. - igazából.. Valószínűleg nem érdekelte az egész, de egész jól szórakozott a zavarodottságomon.

- Oké. Kösz, szia. - még utoljára rám mosolygott, én pedig elsiettem.

Sétálás közben jöttem rá, hogy alig kapok levegőt. A Stadion bejáratához mentem, beálltam az ajtóba és mélyeket lélegeztem. Negyedórát állhattam ott. Megvártam amíg tökéletesen helyre álla légzésem. nehezen, de elváltam a friss levegőtől és vissza indultam.

***

Hamar megtaláltam Ashley-t. Már viszonylag elől állt. Ahogy meglátott felvette az általam már jól ismert sértődött arcát.

- Azt ne mond, hogy eddig ittál.

- Nem is. Én.. majd nálatok mesélek. - Elakartam neki mondani, most azonnal. tényleg. Az egészet. De nincs újabb fölösleges 15 percem.

- Oké. - Kinevetett. Valószínűleg azt hiszi, hogy megint valami hülyeség miatt tűntem el. Mondjuk... Megértem. Egyszer egy pók miatt kellett kihívni a rendőrséget, mert mikor megláttam annyira megijedtem, hogy elbújtam a konyha szekrényben és nem találtak. 10 éves voltam, de ez akkor is ciki.
Ebbe komolyabban bele akartam merülni, de valaki elterelte a figyelmemet. 


Niall sétált az asztalhoz, új ruhában, a sapi nélkül. A cipő maradt, de ez nem gond. Jól áll neki. 

Újra szabálytalanul kezdtem lélegezni. Ahogy közeledtünk hozzájuk imádkozni kezdtem, hogy lassuljon az idő, de az csak gyorsabb lett. Olyan volt, mint egy filmben. Láttam magam előtt ahogy fénysebességgel pörögnek a mutatók egy fehér fali órán. (Ez azért furi, nem?)

 Alig páran maradtak előttünk mikor Niall kiszúrt. Nem nézett sokáig, de annál szélesebben vigyorgott. Mikor észre vettem, éreztem ahogy felforrósodik az arcom. Utálom ezt. Nagyon könnyen zavarba jövök. Nem tudtam mire figyeljek, hogy lekössem magam és ne bámuljam, mint egy ötéves az óriás nyalókát a cukros bácsinál.

Azért néha ránéztem. Nem bírtam ki, hogy ne csináljam mikor ilyen közel van. Egyszer, lehet, hogy észre vette. Akkor egy ideig a tűzoltó készüléket bámultam, a mellettünk lévő falon.

Hatalmás belső viták után újra felé vándorolt a tekintetem és ijedten tapasztaltam, hogy elfogytak előlünk az emberek. 

Miért?

~ Nem rész. ~

Miért csináljátok ezt velem? Annyira felraknám már a részeket... De amíg nincs komi nem éri meg, mert nincs kinek. Oké.. azt látom, hogy jó páran meglátogattátok az oldalt ( nagyon köszönöm), de ettől még nem fogom tudni, hogy tetszik-e vagy sem. Arra kérlek kedves olvasó.. szánj rá 5 percet és írj egy kommentet, ha szeretnéd hogy folytassam. Köszönöm.

...Daniella.:(

Ami kimaradt: Karakter ismertetés

Ashley: Apró, szőke, meghatározó személy. Nagyon pozítív, néha már naivnak monható. Imádni való, pasifaló, de nem szabad rosszra gondolni. Rendszerint nem az ő hibájából van vége a kapcsolatainak. Az más kérdés, hogy a szakítás után 3-4 nappal már új barátja van.:DD *Igazi Directioner.*

Ed: A főszerplő apja. Hirtelen haragú és ideges típus. A humor érzéke viszont jó. Nagyon jó. Gyakran igazságtalan és szeret csúfolódni. Istentelenül makacs. Egyébként nagyon magas. Több, mint két méter. Kerekded formája van, de elég erős. *Igazi AntiDirectioner.*

Melanie: A főszereplő anyja. Alacsonyabb.. 167 -172 cm között lehet. Ő is kiabálós típus, de Ednél lényegesen megértőbb. *Azt se tudja mi az a Directioner.*

A Főszereplő: Idegen környezetben gyakran bátortalan, nem tudja minden helyzetben magát adni. Ez ellen keményen harcol, de a teljes személyiségét csak Ash ismeri. Nagyon könnyen megszereti az embereket és ő is naiv. Makacs és tud kibírhatatlan lenni. Szereti a focit, a vízi sportokat és a röplabdát. Ő is nagyon alacsony, hosszú, szőke, hullámos haja van, ami a napfényben vörösesnek tűnhet.
Nem szereti, mert sok törődést igényel, de még ő is belátja, hogy szép. Csak a haja. A többit tagadja. A szemét tartja még elviselhetőnek. A színe zavarja benne a leginkább. Zöld. Nem festi magát. Nem azért, mert nem szeretné. Nincs rá pénze. Amíg a szüleinek volt, ő addig sem kaphatott ilyesmikre. Szempilla spirálja volt egyedül, de amilyen szerencsés, elhagyta egy wcben. Már fűzi a szüleit az új reményében. Egyébként a kapcsolatuk tartósan rossz.

One Direction: (abc sorrendben.:)
Harry Styles: *
Liam Payne:  *
Louis Tomlinson: *
Niall Horan: *
Zayn Malik: *
*= Gondolom ha valaki ezt olvassa annak nem kell bemutatni őket...:D
A főszereplő nevével bajban vagyok. Persze oké.. Ha valakinek nem tetszik ráfoghatom Melaniera és Edre.. Mert ők adták neki, de nem tudok dönteni.. Vannak lehetőségek. Légyszi írjátok le kommentben melyik tetszik. Az lesz amelyik a legtöbb embernek szimpatikus. 
a) Mel/ Melody/ Melodian
b) Lis/ Lisa/ Elisabeth
c) Hope vagy Faith
d) Valami ami neked eszedbe jut és jobban tetszik, mint a felsoroltak.:)

2.rész - Sokk

Elnézést. Nem olyan amilyennek lennie kéne, de... van magyarázatom. >< Már legépeltem 3 fűzet oldalnyi lapot amikor elment az áram.Hát.. Kicsit idegbeteg lettem. Szóval.. a minőségért bocsi. :/ Előre is. Azért jó szórakozást.:))

Pár másodpercig még vártam, hátha abba marad az idegesítő csörgés, de nem.
A lehető leglassabban a telefonért nyúltam, végig húztam a zöld csíkot a kijelzőn és álmosan beleszóltam:
- Háló? - Éreztem mi jön most. Mindig megérzem ha ő hív.Van köztünk egy nagyon erős "kapocs".
- Szia csajszi.. Találd ki kiknél voltam babázni! - Telitalálat. Ashley. Hallom, hogy mosolyog. Mármint a  hangján.
- Hát.. Fogalmam sincs. - Imádom őt. De nem ilyenkor kéne ilyesmikkel zaklatnia.
- Több lelkesedést! Szóval...mikor odaértem még korán volt és  elkezdtem beszélgetni a szülőkkel. Kiderült, hogy koncert szervezők. Kérdeztem, hogy a One Directionéhez van-e valami közük. Mondták, hogy nincs. Én meg, hogy kár. Kérdezték miért, én meg elmeséltem mi van. Azt mondták megpróbálnak segíteni, de nem ígérnek semmit.
- Ash, levegőt, megfulladsz.
- Ennyi?! Levegőt?
- Ajj, nagyon örülök. De ne éld bele magad. "Nem ígérnek semmit."
- Ünneprontó.
- Inkább realista.
- Persze..
- Késő van.
- Ne mond. - felnevettem.
- Leteszem, alszok. Holnap kedd. - A kedd sose jó. Tele van szörnyű órákkal.
- Igaz. Én is. Szia. - Megint mosolygott. Ilyenkor nagyon aranyos hangja lesz. Bárcsak a testvérem lenne.
- Szia.  - Mosolyogtam.

Szinte egyből elaludtam. Reggel fáradtan, keddhez méltó hangulattal keltem. Napközben pont annyi érdekesség történt, mint amennyit vártam. Az unalom már szinte mardosott, de úgy néz ki túl éltem. Délután se volt jobb. Ashleyvel persze elvoltam, de most minden más volt, mint máskor. A legszínesebb tárgy is szürkébb lett. A legvidámabb perc is komorabb. Tudtam miért. De elég betegesnek tűnt. Nem a koncert miatt. Az egyedüli ok Niall volt. Nem is ismertem. Ez őrültség. De hiányzott.

Az összes tanítási nap így telt el. A szombat még rosszabb volt. Nem tudtam másra gondolni, csakhogy másnap énekelni fog, én pedig itthon várom majd, hogy valamelyik remegő kezű, sikoltozó lány feltöltse a koncert felvételt youtubera.

Délután öt óra lehetett mikor anyu hazaért az álláskeresésből. Látta, hogy szörnyen érzem magam és kiszedte belőlem az okát. Majdnem mindent elmeséltem neki. ( A Niallös rész valahogy kimaradt...:D) Anya is volt lány. Értette mit érzek. Azt mondta szól apának, hogy ma Ashleynél alszok. Adott pénzt és mondott valamit arról, hogy vigyázzak magamra meg mondott valamit a gépről, de ezeket már alig hallottam. Szinte végig futottam. (Azért szinte, mert közbe metróztam is.:D) Lihegve érkeztem meg a jegypénztárhoz. Késő délután volt. Másnap koncert. Én meg voltam olyan hülye, hogy ide jöttem. Mintha az internet egy idegen fogalom lenne. Már majdnem ott tartottam, hogy akkor telefonról felmegyek a honlapukra. De azt minek ha itt vagyok?! Megzavarodtam. Végül oda sétáltam a pulthoz, de még mielőtt megszólalhattam volna közölték velem, hogy nincs több. Hogy tessék? Mi van?! Hát mit ne mondjak.. kiborultam.

Felhívtam Ashleyt. Azt mondja mennyek át.. majd megbeszéljük náluk... és hát... most itt vagyok. Várom, hogy Ash végre kinyissa az ajtót. Siethetne jobban. Nem szeretek egy helyben ácsorogni. Már azon voltam, hogy huszadjára is becsengetek, de végre megjelent az a küszöb túl oldalán.

- Van pénzem a jegyre, de elfogyott. - végig nézett rajtam, aztán az arcomat nézte egy ideig, végül felnevetett.

- Még jó, hogy nem volt. Van egy meglepetésem. - Turkálni kezdett a zsebeiben, aztán egy kis borítékot húzott elő az egyikből. Átnyújtotta nekem és várakozón bámult.
Átvettem és bontani kezdtem. Két négyzet alakú papír lapot emeltem ki belőle és magam elé tartottam. Először fel se fogtam mi az. aztán lassan, de biztosan leolvastam két szót róla. O-n-e D-i-r-e-c-t-i-o-n. Tovább bámultam és megértettem.

- Ez két koncertjegy. - Teljesen nyugodtan beszéltem. Azt hiszem sokkot kaptam.

-  Igeeen... - hosszan, elnyújtva mondta. Mintha egy három évesnek próbálna magyarázni.

- A második sorba szól... - továbbra sem úgy beszéltem ahogy kellene.

- Bizony. - Most már mosolygott.
Nagy nehezen leemeltem a szemem a Szent ereklyékről és ránéztem Ashleyre. Nagyjából három másodperc telt el és mi már sikoltozva ugráltunk az ajtóban. Megbeszéltük, hogy tényleg nála alszom. Ma is és holnap is. Haza mentem néhány cuccért, visszaadtam anyunak a pénzt és már rohantam is. Késő volt már. Aludni nem tudtunk.Csak a koncert járt a fejünkben. Elmesélte hogyan szerezték a koncert szervező szülők a jegyeinket és elterveztük milyen jó lesz másnap. Éjfél is elmúlt már mire végre elaludtunk.

Légyszi, ha benézel írd le komiba a véleményed.:) Köszi.:)) 

1.rész - Ábránd

Kérés: Eléggé rosszul állok a teknikával.. szóval ha valakinek tetszik a blog és van ideje.. Segíthetne valami értelmes dizájnt (vagy mit) csinálni.:DDD

Jó olvasást! :)

Hétfő délután, fizika korrepetáláson ülök, de képtelen vagyok odafigyelni arra amit Mr. Hale mond. A legkisebb gondom is nagyobb ennél a sok marhaságnál. Nekem most gondolkoznom kell. Anyut a múlthéten kirúgták, apu pedig nem keres túl sokat. Pénzt kell csinálnom valamiből. Félre értés ne essék, megtudunk élni rendesen. De nem sokára az országban is fellép a One Direction és apu elég világosan kijelentette, hogy "nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy nyálas fiú banda koncertjén pattogjunk valami ízléstelenül ütemtelen zenére az ő fizetéséből" .

Mindegyis. Alig 5 perc maradt az órából és a legjobb barátnőm háromnegyedórája arra vár az iskola bejáratánál, hogy arról áradozhasson milyen jó lesz jövőhétén a koncerten. Azt mondta csinál majd videót. A lelkére kötöttem, hogy Niallt vegye ha távol állnak egymástól a fiúk, de úgyse bírná ki, hogy ne Harry legyen a főlátványosság azokon a "nekem készült" felvételeken. Egész elmélyedtem a magam elé képzelt Ashleyben ahogy rajongása tárgyát filmezi, míg az enyém máshol jár. Látom ahogy Niall kisfiúsan mosolyog két szám közt, aztán koncentrálni kezd és kiereszti a hangját. Azt a gyönyörű hangját. Amikor egy csengő szólal meg a háttérben és ő ugyanu.. csengő?!

A Szőke ír mennyország halványodni kezdett, aztán teljesen eltűnt. Üresség és koszos tanterem vette át a helyét. Egyedül voltam bent. A többiek nyilván már a csengetéskor elhagyták az osztályt. Kedvtelenül összepakoltam és lassan elindultam kifelé.

Ash türelmetlenül várakozott a kapuban. Bocsánatkérően néztem rá, de nem lett nyugodtabb. Azt hiszi megoldjuk, hogy együtt megyünk majd a koncertre. Ma is sietnem kellett volna. Azt hiszi 13590 ft-t csakúgy össze gyűjtünk vasárnapig. (Az összeg pontos. Kiszámoltam.:)

- Mi tartott ilyen sokáig? - a feszültség kihallatszott a hangjából.

- Nem néztem az időt, sajnálom. - csak úgy rávágtam. Nem volt fontos, hogy semmi értelme.

- A csengő nem elég hangos neked?! - oké.. talán fontos lett volna. - Tudod mit? Nem számít. Csak menjünk már. - megkönnyebbültem. Bár semmi hangulatom hozzá, de elmegyek kutyát sétáltatni Ashleyvel aztán én haza, ő pedig babysitterkedni megy. És ezt mind a jegyekért.

Odafelé végig azt hallgattam Harrynek hogyan csillog a szeme, milyen édes a mosolya, milyen gyönyörű a hangja.. és had ne folytassam. Már a felét se értettem annak amiről beszélt mikor végre a házhoz értünk. Egy idős asszony nyitott ajtót, behívott minket, rövid beszélgetés és "használati utasítások" után elindultunk a három kutyával.

Séta közben átbeszéltük a dolgokat, számoltunk és végre Asley is rájött, hogy a mindennapi munka se hoz elég pénzt ahhoz hogy mindketten elmehessünk. Azt mondta mehetek, de az nem lenne igazságos. Sokkal többet dolgozik érte, mint én.

Egy kiadós séta után visszavittük a kutyákat és elváltunk. Én haza, ő pedig a babákhoz ment.

Otthon a megszokott módon történtek a dolgok. Cipő le, be a szobámba és tanulás ezerrel. Fürdés és lefekvés. Már majdnem el is aludtam mikor megszólalt a telefonom.

Remélem tetszik. :/:D Ha ráértek.. komiba légyszi írjátok, hogy javíthatnék rajta és hogy egyébként milyen.:D egyébként ha látom, hogy olvassátok.. bármikor hozhatom a kövit.:) A 11. fejezetig meg van papíron. Csak le kell gépelni..:D