3.rész - A koncert

Köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogot. Tényleg. Nagyon sokat jelent. Akik meg még véleményt is írnak azoknak külön hálás vagyok. Miattuk folytatom. (illetve azok miatt akik máshol véleményezték az írásomat.) Szeretlek titeket. A neves kérdés még nem nagyon van megoldva Úgy döntöttem a Hope mégsem jó, mert láttam egy másik oldalon. A Faith-tel együtt. Szóval a C opció kizárva.  

a) Mel/ Melody/ Melodian
b) Lis/ Lisa/ Elisabeth 
c) Hope vagy Faith
d) Valami ami neked eszedbe jut és jobban tetszik, mint a felsoroltak.:)

A válaszokat továbbra is várom. :) Egyébként valaki eltudja mondani mi az az xX? ^^""

Jó olvasást!:)

Reggel kipihenten ébredtem. Elég újnak hatott az utolsó pár nap után, hogy nem érzem a fáradságot. A fáradtságot amihez már úgy hozzászoktam.. Nálam a legkisebb probléma is alvászavarhoz vezet. Hihetetlenül idegesítő. Este csak fekszem az ágyban és gondolkozok. vagy még azt se. Van amikor leáll az agyam és csak nézek. Ilyenkor hajnalig biztos nem alszok. Ami iskola időben azért nem egészséges. 

Ash még aludt. Hihetetlen. Egyszer.. az osztállyal elmentünk egy többórás hajókirándulásra. Ő átaludta. Az egészet. Próbáltuk felébreszteni, de meg sem mozdult. Olyan volt, mint egy halott. 

Értelmesebb dolog hiányában, lementem a nappaliba és a tv-t vakultam. Imádtam Asley-ék házát. Legalább háromszor akkora, mint a miénk. Van egy csomó fölösleges helyiség, amit nem is használnak.: Két vendég szoba ( a barátságunk elején, az egyik használva volt, rendszeresen, de azóta talán egyszer voltak bent. Takarítani.) és Josh, Ash hihetetlenül helyes bátyjának a lakrésze ( igen. Lakrész. Nem csak egy szobából áll ám a birodalmuk. Külön fürdőszobájuk és hobbi szobájuk van. Pedig nem gazdagok. Szerencsések. Az egészet örökölték. ) ( egyébként Josh 3 éve egy boldog házasságban él, a saját lakásában.). 

A Comedy Centralt néztem. De csak mert a Family Guyt adták. Imádom. Csak a végét láttam, de megérte. 11 volt. Visszamentem Ashley-hez. Mégsem hagyhattam, hogy örökké aludjon. És éhes voltam.  Először finoman keltegettem, de semmi. ~Kihívás elfogadva.~ Rázni kezdtem. Még mindig semmi. 5 perc múlva már kiabálva rángattam össze-vissza. Felkelt. ~Küldetés teljesítve.~ Kért pár percet, összeszedte magát és lementünk reggelizni.  Rántottát csináltunk. Speciálisat. Együtt találtuk fel. Nagyon finom. (Ha nem gond.. nem írnám le mi van benne, nem tudhatom ki akar enni a közel jövőben, nem szeretném elvenni az étvágyát.)

Kaja után beszélgettünk, szórakoztunk és megőrültünk picit. A gépén hallgattunk hozzá zenét is. One Directiont.  "Beénekeltünk" a koncertre.  Beszámíthatatlan állapotomban találtam egy doboz Filcet. Kivettem egyet és Ash felé hadonásztam vele. Egy óriási csata után végül valahogy lefogtam és ráírtam az arcára, hogy I love U Harry. Nagyon vicces lett. Az I love a feje bal oldalán volt. Az arcán. Az U az orrán, a Harry pedig a jobb oldalon. Jót szórakoztunk rajta. A végére én is kaptam egy Niall feliratot, de akkor már nem érdekelt. Teljesen kész voltam a sok nevetéstől. Remekül szórakoztunk amíg nem került óra a közelünkbe. 16:03. Őrült kapkodásba kezdtünk. Hozzánk képes gyorsan készen is lettünk. 

17:50-kor már úton voltunk. A metrón páran megbámultak, arra gondoltunk.. biztos jól nézünk ki. A sorban álláskor leesett. Az arcunkon maradtak a hülyeségek. A stadionban biztos nem tudtuk volna rendesen leszedni, elkenni meg nem akartuk, úgyhogy inkább hagytuk. 

A fiúk fél óra késéssel, de megérkeztek. Mindenki sikítani kezdett mikor meghallottuk, hogy dudálnak a stadion előtt. Körülbelül 5 perc múlva megjelentek a színpadon. A sikítások hangosodtak ahogy feltűntek. Nem tudom leírni mit éreztem mikor megláttam őket. Szédültem, felpörögtem, remegtem, majdnem összeestem. Az életben, ha ez lehetséges, még sokkal helyesebbek. Liam elnézést kért a késésért. Legalább négyszer. (Ezt csak onnan tudom, hogy Ashley mesélte a koncert után. Én transzban voltam.:) Aztán zenélni kezdtek. 

http://www.youtube.com/watch?v=nbYcha5vNLk (- More than this. Megéri megnézni.-:) 

Gyönyörű. A hangjuk, ők , minden. Jobb kifejezés nincs rájuk. Harry.. csodálatos.. egyszerűen... csodálatos.  Niall... Ahh.. Niall.. sosem felejtem el őt. Olyan, mint egy angyal. A hangja is, mintha egy angyalé lenne. Zayn.. Zayn hangilag (is) tökéletes. Liam és Lou mindketten nagyon jók. Libabőrős lettem tőlük. Az egész szám alatt rázott a hideg. Igazi zenei élmény. Ritkán adatik meg. Ilyenkor a hangok, a dallamok, minden a csontodig hatol és átjárja az egész tested. Többször is. Átadtam magam az érzésnek, becsuktam a szemem és teli torokból üvöltöttem velük, és a több ezer lánnyal a számokat. 

Mikor már nem hallottam semmit, aminek egy pici köze van a zenéhez lassan, de rájöttem. vége. Éreztem valamit a karomnál. Nem tartott sokáig amíg rájöttem, Ashley rángat épp autogramért. Boldogan mentem vele. Irdatlan hosszú sor állt a fiúkig. Mondtam Ash-nek, hogy hozok üdítőt. Eléggé ki voltam száradva. Ő addig tartja a frontot. A büfénél alig voltak. Hála Istennek, ketten álltak csak előttem. Legelöl egy idős néni, virágos ruhában, szépen felkontyolt hajjal. Nem tudtam eldönteni, hogy az unokájával jött-e, vagy ő volt kíváncsi az 1D-re, egészen addig míg elő nem vette a Louisos pénztárcáját. Kisebb sokk után, hogy ne unatkozzak, a közvetlenül előttem álló "idétlenül" öltözött fiút kezdtem elemezni. Háttal állt nekem. Csak a hátra fordított sapiját, a kék pulcsiját és a mélyvörös csőnadrágját láttam, ami kicsit nagy volt a srácra. Talán egy idősebb testvértől maradt rá. Az ülepe sem ott volt ahol kellett volna neki. Ez a három ruhadarab valószínűleg Istentelenül jól néz ki. Külön- külön. Így kevésbé. A cipője jó volt. Nagyon is. Fehér, Supra és Niall-nek is van olyanja. 


A srác rengeteg kaját vett. Fizetett, megfordult, alaposan megnézte az arcom, főleg a Niall feliratot, elmosolyodott és elment. A mosolya több volt, mint ismerős. Utána néztem és leesett. Ő volt. 
Niall Horan rám mosolygott. Hát persze, ki más ehetne még ennyit? (:'D) Ott hagytam a büfét. Az asztalokhoz igyekeztem. Szétnéztem, a helyiségben a nénin és RAJTA kívül senki nem volt ott, így nem volt nehéz megtalálnom, de megszólítani annál inkább. Lassan sétáltam felé. A sarokban ült. Nem tűnt fáradtnak. Csak éhesnek. De nagyon. 


- Szia. - Ennyit tudtam kinyögni. Többet akartam. Nem ment. 


-Segíthetek valamiben? - Úristen. Soha nem gondoltam, hogy lehet aranyos ha valaki kidülledt szemekkel, teli szájjal beszél. 

- Igazából.. Lenne valami.. - kotorásztam a táskámban, de nem találtam ami kéne. - Adnál papírt? - Ehhez csak gratulálni tudok magamnak.

- Őőő.. persze.. - Mélyen a zsebébe nyúlt és elővett egy koncertjegy méretű lapot. Autogramkártya. Időközben találtam egy tollat és felé nyújtottam.

- Alá is írod? - próbáltam mosolyogni. Nem tudom hogy csináltam, de egész természetes lett. Azt hiszem. Niall felnevetett. Nem értem. De nem érdekel. Jó hallgatni. Elvette a tollat és ráírt valamit. Azonnal zsebre raktam.

- Hát.. ízé.. Akkor.. Jó étvágyat. Nekem most mennem kell. A barátnőmhöz.. A sorban.. ő a sorban áll. - igazából.. Valószínűleg nem érdekelte az egész, de egész jól szórakozott a zavarodottságomon.

- Oké. Kösz, szia. - még utoljára rám mosolygott, én pedig elsiettem.

Sétálás közben jöttem rá, hogy alig kapok levegőt. A Stadion bejáratához mentem, beálltam az ajtóba és mélyeket lélegeztem. Negyedórát állhattam ott. Megvártam amíg tökéletesen helyre álla légzésem. nehezen, de elváltam a friss levegőtől és vissza indultam.

***

Hamar megtaláltam Ashley-t. Már viszonylag elől állt. Ahogy meglátott felvette az általam már jól ismert sértődött arcát.

- Azt ne mond, hogy eddig ittál.

- Nem is. Én.. majd nálatok mesélek. - Elakartam neki mondani, most azonnal. tényleg. Az egészet. De nincs újabb fölösleges 15 percem.

- Oké. - Kinevetett. Valószínűleg azt hiszi, hogy megint valami hülyeség miatt tűntem el. Mondjuk... Megértem. Egyszer egy pók miatt kellett kihívni a rendőrséget, mert mikor megláttam annyira megijedtem, hogy elbújtam a konyha szekrényben és nem találtak. 10 éves voltam, de ez akkor is ciki.
Ebbe komolyabban bele akartam merülni, de valaki elterelte a figyelmemet. 


Niall sétált az asztalhoz, új ruhában, a sapi nélkül. A cipő maradt, de ez nem gond. Jól áll neki. 

Újra szabálytalanul kezdtem lélegezni. Ahogy közeledtünk hozzájuk imádkozni kezdtem, hogy lassuljon az idő, de az csak gyorsabb lett. Olyan volt, mint egy filmben. Láttam magam előtt ahogy fénysebességgel pörögnek a mutatók egy fehér fali órán. (Ez azért furi, nem?)

 Alig páran maradtak előttünk mikor Niall kiszúrt. Nem nézett sokáig, de annál szélesebben vigyorgott. Mikor észre vettem, éreztem ahogy felforrósodik az arcom. Utálom ezt. Nagyon könnyen zavarba jövök. Nem tudtam mire figyeljek, hogy lekössem magam és ne bámuljam, mint egy ötéves az óriás nyalókát a cukros bácsinál.

Azért néha ránéztem. Nem bírtam ki, hogy ne csináljam mikor ilyen közel van. Egyszer, lehet, hogy észre vette. Akkor egy ideig a tűzoltó készüléket bámultam, a mellettünk lévő falon.

Hatalmás belső viták után újra felé vándorolt a tekintetem és ijedten tapasztaltam, hogy elfogytak előlünk az emberek. 

Miért?

~ Nem rész. ~

Miért csináljátok ezt velem? Annyira felraknám már a részeket... De amíg nincs komi nem éri meg, mert nincs kinek. Oké.. azt látom, hogy jó páran meglátogattátok az oldalt ( nagyon köszönöm), de ettől még nem fogom tudni, hogy tetszik-e vagy sem. Arra kérlek kedves olvasó.. szánj rá 5 percet és írj egy kommentet, ha szeretnéd hogy folytassam. Köszönöm.

...Daniella.:(

Ami kimaradt: Karakter ismertetés

Ashley: Apró, szőke, meghatározó személy. Nagyon pozítív, néha már naivnak monható. Imádni való, pasifaló, de nem szabad rosszra gondolni. Rendszerint nem az ő hibájából van vége a kapcsolatainak. Az más kérdés, hogy a szakítás után 3-4 nappal már új barátja van.:DD *Igazi Directioner.*

Ed: A főszerplő apja. Hirtelen haragú és ideges típus. A humor érzéke viszont jó. Nagyon jó. Gyakran igazságtalan és szeret csúfolódni. Istentelenül makacs. Egyébként nagyon magas. Több, mint két méter. Kerekded formája van, de elég erős. *Igazi AntiDirectioner.*

Melanie: A főszereplő anyja. Alacsonyabb.. 167 -172 cm között lehet. Ő is kiabálós típus, de Ednél lényegesen megértőbb. *Azt se tudja mi az a Directioner.*

A Főszereplő: Idegen környezetben gyakran bátortalan, nem tudja minden helyzetben magát adni. Ez ellen keményen harcol, de a teljes személyiségét csak Ash ismeri. Nagyon könnyen megszereti az embereket és ő is naiv. Makacs és tud kibírhatatlan lenni. Szereti a focit, a vízi sportokat és a röplabdát. Ő is nagyon alacsony, hosszú, szőke, hullámos haja van, ami a napfényben vörösesnek tűnhet.
Nem szereti, mert sok törődést igényel, de még ő is belátja, hogy szép. Csak a haja. A többit tagadja. A szemét tartja még elviselhetőnek. A színe zavarja benne a leginkább. Zöld. Nem festi magát. Nem azért, mert nem szeretné. Nincs rá pénze. Amíg a szüleinek volt, ő addig sem kaphatott ilyesmikre. Szempilla spirálja volt egyedül, de amilyen szerencsés, elhagyta egy wcben. Már fűzi a szüleit az új reményében. Egyébként a kapcsolatuk tartósan rossz.

One Direction: (abc sorrendben.:)
Harry Styles: *
Liam Payne:  *
Louis Tomlinson: *
Niall Horan: *
Zayn Malik: *
*= Gondolom ha valaki ezt olvassa annak nem kell bemutatni őket...:D
A főszereplő nevével bajban vagyok. Persze oké.. Ha valakinek nem tetszik ráfoghatom Melaniera és Edre.. Mert ők adták neki, de nem tudok dönteni.. Vannak lehetőségek. Légyszi írjátok le kommentben melyik tetszik. Az lesz amelyik a legtöbb embernek szimpatikus. 
a) Mel/ Melody/ Melodian
b) Lis/ Lisa/ Elisabeth
c) Hope vagy Faith
d) Valami ami neked eszedbe jut és jobban tetszik, mint a felsoroltak.:)

2.rész - Sokk

Elnézést. Nem olyan amilyennek lennie kéne, de... van magyarázatom. >< Már legépeltem 3 fűzet oldalnyi lapot amikor elment az áram.Hát.. Kicsit idegbeteg lettem. Szóval.. a minőségért bocsi. :/ Előre is. Azért jó szórakozást.:))

Pár másodpercig még vártam, hátha abba marad az idegesítő csörgés, de nem.
A lehető leglassabban a telefonért nyúltam, végig húztam a zöld csíkot a kijelzőn és álmosan beleszóltam:
- Háló? - Éreztem mi jön most. Mindig megérzem ha ő hív.Van köztünk egy nagyon erős "kapocs".
- Szia csajszi.. Találd ki kiknél voltam babázni! - Telitalálat. Ashley. Hallom, hogy mosolyog. Mármint a  hangján.
- Hát.. Fogalmam sincs. - Imádom őt. De nem ilyenkor kéne ilyesmikkel zaklatnia.
- Több lelkesedést! Szóval...mikor odaértem még korán volt és  elkezdtem beszélgetni a szülőkkel. Kiderült, hogy koncert szervezők. Kérdeztem, hogy a One Directionéhez van-e valami közük. Mondták, hogy nincs. Én meg, hogy kár. Kérdezték miért, én meg elmeséltem mi van. Azt mondták megpróbálnak segíteni, de nem ígérnek semmit.
- Ash, levegőt, megfulladsz.
- Ennyi?! Levegőt?
- Ajj, nagyon örülök. De ne éld bele magad. "Nem ígérnek semmit."
- Ünneprontó.
- Inkább realista.
- Persze..
- Késő van.
- Ne mond. - felnevettem.
- Leteszem, alszok. Holnap kedd. - A kedd sose jó. Tele van szörnyű órákkal.
- Igaz. Én is. Szia. - Megint mosolygott. Ilyenkor nagyon aranyos hangja lesz. Bárcsak a testvérem lenne.
- Szia.  - Mosolyogtam.

Szinte egyből elaludtam. Reggel fáradtan, keddhez méltó hangulattal keltem. Napközben pont annyi érdekesség történt, mint amennyit vártam. Az unalom már szinte mardosott, de úgy néz ki túl éltem. Délután se volt jobb. Ashleyvel persze elvoltam, de most minden más volt, mint máskor. A legszínesebb tárgy is szürkébb lett. A legvidámabb perc is komorabb. Tudtam miért. De elég betegesnek tűnt. Nem a koncert miatt. Az egyedüli ok Niall volt. Nem is ismertem. Ez őrültség. De hiányzott.

Az összes tanítási nap így telt el. A szombat még rosszabb volt. Nem tudtam másra gondolni, csakhogy másnap énekelni fog, én pedig itthon várom majd, hogy valamelyik remegő kezű, sikoltozó lány feltöltse a koncert felvételt youtubera.

Délután öt óra lehetett mikor anyu hazaért az álláskeresésből. Látta, hogy szörnyen érzem magam és kiszedte belőlem az okát. Majdnem mindent elmeséltem neki. ( A Niallös rész valahogy kimaradt...:D) Anya is volt lány. Értette mit érzek. Azt mondta szól apának, hogy ma Ashleynél alszok. Adott pénzt és mondott valamit arról, hogy vigyázzak magamra meg mondott valamit a gépről, de ezeket már alig hallottam. Szinte végig futottam. (Azért szinte, mert közbe metróztam is.:D) Lihegve érkeztem meg a jegypénztárhoz. Késő délután volt. Másnap koncert. Én meg voltam olyan hülye, hogy ide jöttem. Mintha az internet egy idegen fogalom lenne. Már majdnem ott tartottam, hogy akkor telefonról felmegyek a honlapukra. De azt minek ha itt vagyok?! Megzavarodtam. Végül oda sétáltam a pulthoz, de még mielőtt megszólalhattam volna közölték velem, hogy nincs több. Hogy tessék? Mi van?! Hát mit ne mondjak.. kiborultam.

Felhívtam Ashleyt. Azt mondja mennyek át.. majd megbeszéljük náluk... és hát... most itt vagyok. Várom, hogy Ash végre kinyissa az ajtót. Siethetne jobban. Nem szeretek egy helyben ácsorogni. Már azon voltam, hogy huszadjára is becsengetek, de végre megjelent az a küszöb túl oldalán.

- Van pénzem a jegyre, de elfogyott. - végig nézett rajtam, aztán az arcomat nézte egy ideig, végül felnevetett.

- Még jó, hogy nem volt. Van egy meglepetésem. - Turkálni kezdett a zsebeiben, aztán egy kis borítékot húzott elő az egyikből. Átnyújtotta nekem és várakozón bámult.
Átvettem és bontani kezdtem. Két négyzet alakú papír lapot emeltem ki belőle és magam elé tartottam. Először fel se fogtam mi az. aztán lassan, de biztosan leolvastam két szót róla. O-n-e D-i-r-e-c-t-i-o-n. Tovább bámultam és megértettem.

- Ez két koncertjegy. - Teljesen nyugodtan beszéltem. Azt hiszem sokkot kaptam.

-  Igeeen... - hosszan, elnyújtva mondta. Mintha egy három évesnek próbálna magyarázni.

- A második sorba szól... - továbbra sem úgy beszéltem ahogy kellene.

- Bizony. - Most már mosolygott.
Nagy nehezen leemeltem a szemem a Szent ereklyékről és ránéztem Ashleyre. Nagyjából három másodperc telt el és mi már sikoltozva ugráltunk az ajtóban. Megbeszéltük, hogy tényleg nála alszom. Ma is és holnap is. Haza mentem néhány cuccért, visszaadtam anyunak a pénzt és már rohantam is. Késő volt már. Aludni nem tudtunk.Csak a koncert járt a fejünkben. Elmesélte hogyan szerezték a koncert szervező szülők a jegyeinket és elterveztük milyen jó lesz másnap. Éjfél is elmúlt már mire végre elaludtunk.

Légyszi, ha benézel írd le komiba a véleményed.:) Köszi.:)) 

1.rész - Ábránd

Kérés: Eléggé rosszul állok a teknikával.. szóval ha valakinek tetszik a blog és van ideje.. Segíthetne valami értelmes dizájnt (vagy mit) csinálni.:DDD

Jó olvasást! :)

Hétfő délután, fizika korrepetáláson ülök, de képtelen vagyok odafigyelni arra amit Mr. Hale mond. A legkisebb gondom is nagyobb ennél a sok marhaságnál. Nekem most gondolkoznom kell. Anyut a múlthéten kirúgták, apu pedig nem keres túl sokat. Pénzt kell csinálnom valamiből. Félre értés ne essék, megtudunk élni rendesen. De nem sokára az országban is fellép a One Direction és apu elég világosan kijelentette, hogy "nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy nyálas fiú banda koncertjén pattogjunk valami ízléstelenül ütemtelen zenére az ő fizetéséből" .

Mindegyis. Alig 5 perc maradt az órából és a legjobb barátnőm háromnegyedórája arra vár az iskola bejáratánál, hogy arról áradozhasson milyen jó lesz jövőhétén a koncerten. Azt mondta csinál majd videót. A lelkére kötöttem, hogy Niallt vegye ha távol állnak egymástól a fiúk, de úgyse bírná ki, hogy ne Harry legyen a főlátványosság azokon a "nekem készült" felvételeken. Egész elmélyedtem a magam elé képzelt Ashleyben ahogy rajongása tárgyát filmezi, míg az enyém máshol jár. Látom ahogy Niall kisfiúsan mosolyog két szám közt, aztán koncentrálni kezd és kiereszti a hangját. Azt a gyönyörű hangját. Amikor egy csengő szólal meg a háttérben és ő ugyanu.. csengő?!

A Szőke ír mennyország halványodni kezdett, aztán teljesen eltűnt. Üresség és koszos tanterem vette át a helyét. Egyedül voltam bent. A többiek nyilván már a csengetéskor elhagyták az osztályt. Kedvtelenül összepakoltam és lassan elindultam kifelé.

Ash türelmetlenül várakozott a kapuban. Bocsánatkérően néztem rá, de nem lett nyugodtabb. Azt hiszi megoldjuk, hogy együtt megyünk majd a koncertre. Ma is sietnem kellett volna. Azt hiszi 13590 ft-t csakúgy össze gyűjtünk vasárnapig. (Az összeg pontos. Kiszámoltam.:)

- Mi tartott ilyen sokáig? - a feszültség kihallatszott a hangjából.

- Nem néztem az időt, sajnálom. - csak úgy rávágtam. Nem volt fontos, hogy semmi értelme.

- A csengő nem elég hangos neked?! - oké.. talán fontos lett volna. - Tudod mit? Nem számít. Csak menjünk már. - megkönnyebbültem. Bár semmi hangulatom hozzá, de elmegyek kutyát sétáltatni Ashleyvel aztán én haza, ő pedig babysitterkedni megy. És ezt mind a jegyekért.

Odafelé végig azt hallgattam Harrynek hogyan csillog a szeme, milyen édes a mosolya, milyen gyönyörű a hangja.. és had ne folytassam. Már a felét se értettem annak amiről beszélt mikor végre a házhoz értünk. Egy idős asszony nyitott ajtót, behívott minket, rövid beszélgetés és "használati utasítások" után elindultunk a három kutyával.

Séta közben átbeszéltük a dolgokat, számoltunk és végre Asley is rájött, hogy a mindennapi munka se hoz elég pénzt ahhoz hogy mindketten elmehessünk. Azt mondta mehetek, de az nem lenne igazságos. Sokkal többet dolgozik érte, mint én.

Egy kiadós séta után visszavittük a kutyákat és elváltunk. Én haza, ő pedig a babákhoz ment.

Otthon a megszokott módon történtek a dolgok. Cipő le, be a szobámba és tanulás ezerrel. Fürdés és lefekvés. Már majdnem el is aludtam mikor megszólalt a telefonom.

Remélem tetszik. :/:D Ha ráértek.. komiba légyszi írjátok, hogy javíthatnék rajta és hogy egyébként milyen.:D egyébként ha látom, hogy olvassátok.. bármikor hozhatom a kövit.:) A 11. fejezetig meg van papíron. Csak le kell gépelni..:D