Még egyszer belenéztem a tükörbe, kedvtelenül elhúztam a szám, és rohantam ki, hogy Ash bejöhessen. Bőröndből igazi kihívás felöltözni. azt hinné az ember, hogy egy ilyen fontos eseményre napokkal előbb ki tudja választani a ruháját, de nem. Most kedvtelenül bámultam azt a póló-farmer összeállítást, amiben olyan laza akartam lenni. Aztán felvettem egy ruhát és felkontyoltam a hajam, de nem tetszett. Legalább tizenötször átöltöztem, aztán azon kaptam magam, hogy újra tetszik a farmer-póló együttes. A hajam kiengedtem, és készen álltam. Épp időben.
Ashley tökéletesen nézett ki. Mint mindig.
***
- Forduljunk vissza! - Nyögtem valahol félúton. Nem is mertem Ashleyre nézni.
- Tessék? - A hangjából sütött a döbbenet. Nem csodálom, én sem értettem.
- Azt mondtam, hogy forduljunk vissza. - ismételtem meg magam.
- Megvesztél Hope? - Igen. Meg.
- Félek. - Ash szemei kitágultak a meglepetéstől. - Rossz előérzetem van. - Nem szólalt meg. Azt hiszem nem tudta mit mondjon.
Nem igazán vagyok az a félős típus. Most mégis inkább Budapestig rohannék. Komolyan, mindjárt összeesek.
- Higgadj le, még csak nem is te lépsz fel. Képzeld el mit érezhetnek a srácok... Több millió lány akinek meg kell felelni. - Igaz. A fiúk, több millió lány, Niall, több millió lány, Niall.. na nem. Abból nem esznek. Talán a szobám falán csüngő poszterek miatt érzem ilyen bensőségesnek ezt a kapcsolatot, végül is állandóan bámulnak. De hogy több millió lány falán is ott legyen. No way! Szóval miután leszálltunk a nekem nem tetsző bécsi metróról, szinte repültem az aréna felé.
Beérve már az ájulás szélén álltam. A helyünkre érve, a színpad közvetlen közelében, éreztem, hogy kifolyik a vér az arcomból. És kezdődött. Feltűntek a fiúk is szép sorban, Harry, NIALL, Liam, Zayn, és Louis.
Ez a koncert teljesen más volt, mint az előző. Végig üvöltöttük Ashleyvel, nem érdekelt a mellettünk kamerázó, németül összevissza beszélő lány.
Harry valahogy felismert minket, még az első szám előtt. Bár ha valóban Niall háttérképe vagyok, érthető. A Heart Attackkal kezdtek, és mielőtt belekezdett volna, ránk kacsintott. Fülig pirultunk és kiabáltuk vele a dalszöveget. Mondanom sem kell mihez volt fogható mikor megtapasztaltam élőben milyen is az az OW!.
Aztán a Kiss You következett. Egy valóságos élmény volt. Látszott rajtuk, hogy legalább annyira élvezik amit csinálnak, mint mi.
A Rock Me alatt végre Niall is észre vett. Bár a refrén közepén ez kicsit kellemetlenül érintett engem.
"I want you to hit the pedal heavy metal show me you care"
Egy ideig mosolyogtam, aztán rájöttem mit jelentenek a szavak, és bár nem nekem szánta őket tudtam, hogy újra falfehér lettem, és elfordultam. Elterelésként nyújtóztam volna egyet, hogy ne legyen olyan átlátszó az egész, de kivertem a német lány kezéből a telefonját, a kerítésen túlra. Próbáltunk lehajolni érte, de túl nagy volt a tömeg. Vagy nyolcvan I'm Sorry-t hadartam neki, aztán úgy döntöttem én csesztem el, hát helyre hozom. Ashley borzasztó nagyokat nevetett rajtam. Szóval átmásztam a kerítésen. A győzelemtől ittasan emelkedtem fel, egyenesen a Német lány szemébe nézve. Nem értettem miért nem mosolyog vissza rám. Aztán hátra néztem. Azt hittem ott menten elsüllyedek szégyenemben. Egy gigantikus biztonsági őrrel találtam szemben magam. Vicces látvány lehettem. Alapból szórakoztattam a körülöttem lévőket ezzel a "kis" magán jelenettel, de még rosszabb lett, mikor Harry "diszkréten" kiröhögött, egyenesen a mikrofonba (nagyjából így: )
Az a torony előttem lehajolt, gondolom, hogy kivigyen, de erről szó sem lehetett. Főleg mivel a Deutsch lady telefonja is a kezemben volt még. Elhajoltam előle, és a lány felé fordultam, de jobbak voltak a reflexei, mint az enyémek. Megfogta a derekam és felemelt. Oldalra néztem, Ash felé, de nem volt ott. Aztán ránéztem az óriásra és megtaláltam az előbb említett őrültet. King Kong hátán csüngött, és próbálta lefeszíteni rólam a karjait. Végül Miss. Germany is segített, igyekezett kiszabadítani. De a baj nem jár egyedül. Több hatalmas izom tömeg odajött hozzánk, és néhány Directioner is. Nem mondanám ezt verekedésnek. Olyan volt, mint egy apa-lánya bunyó.
Nagyon gyorsan történt minden. A fiúk már nem énekeltek, mellettünk birkóztak a hatalmas ellenfeleinkkel. Erre persze még több rajongó jött oda, hogy a fiúkat védjék.
- Címlapon leszünk! - Kiabáltam oda Ashleynek, aki nevetni kezdett a hülyeségemen és tovább tépte az óriás pólóját.
