ÚRISTEN!

Jézus, emberek, úgy sajnálom. Családi balhé volt.. és elköltöztem otthonról és gép nélkül maradtam. Elnézést  mindenkitől, ma ha belehalok is felrakom a részeket mindkét blogomra. Pedig csak pakolni jöttem haza..>< De folytatom. Hamarosan lesz megoldás. Igen jó megoldás.:)))

5.rész - Repülőtér

Itt vagyok. Nagyon sokat késtem, de jó okkal. Családi* A rész minőségére picit ráment, hogy csak este tudtam írni, de helyre hozom. Ígérem. A következőt pedig korábban hozom. Legalábbis remélem.:/ Jó olvasást! :')


Ott ültem egyedül és vártam hogy sötétedjen. Figyeltem a rohanó embereket, a kézen fogva sétáló szerelmeseket és a boldog családokat. Volt néhány futó is. Nem tűntek kimerültnek. Szerintem tovább maradtak, mint én. Mikor meguntam, hogy pofátlanul bámulom a fajtársaimat, becsuktam a szemem és visszaképzeltem magam a hatalmas standionba. A színpad előtti második sorba és újra átéreztem azt a kellemes melegséget, amit a banda zenéje okozott bennem. Az egész koncertet végig játszottam magamban.

Mikor újra kinyitottam a szemem már sötét volt. Felálltam és lassan hazaindultam. Most nem fordultam vissza, csak kapkodtam a lábam. 


Az ablakom ugyanúgy nyitva volt, mint ahogy hagytam. Könnyedén bemásztam, felkaptam egy törölközőt és elmentem tusolni. Utána csak felkaptam a pizsamámat, bedőltem az ágyba és elaludtam.

***

Reggel magamtól keltem, két perccel azelőtt, hogy anya bejött volna ébreszteni. ( Telefon hiány miatt muszály volt.) Miután távozott összekapartam magam és felöltöztem. Ezt vettem fel:

Nem a kedvencem, ennyire tellett kómásan. Menni készültem, de még hiányzott a mobilom. Azon gondolkoztam, hogy merjem-e visszavenni. Lenyúltam a zsebemhez és fájó szívvel tapasztaltam, hogy üres. Megértettem, hogy tényleg telefon nélkül kel majd iskolába mennem. Tudtam hogy egy egész napot nem bírnék ki így, úgyhogy csendben besétáltam anyuék szobájába, kinyitottam a szekrényt, belenéztem az ékszeres dobozba és elvettem a mobilom. ( Mert ott volt. Kiszámíthatóbb helyre tenni se lehetett volna.) betettem a táskámba és elsiettem. 

A suliban büszkén taperoltam a visszaszerzett tulajdonom. A nagyszünetben leültem Ashleyvel és mindent elmeséltem neki, kivéve a számos dolgot. Azt mondta sajnálja, hogy nem sikerült jobban megismernem. Nagyot nyeltem és mondtam neki hogy én is. 

Csengettek. Órára kellett mennünk Minden szünetben beszélgettünk és minden tanulással töltött 45 unalmas perc borzasztó volt.

Délután, az utolsó óra után fénysebességgel hagytam el az iskolát, meg sem álltam a szökőkutamig. Elővettem a telefonom, kikerestem a névjegyzékből Niall számát, rámentem az üzenet opcióra és beírtam hogy Szia. aztán kitöröltem, végül visszaírtam és elküldtem. Nagyjából 15 perc telt el mire válaszolt. 

Niall (ezentúl egy N betű jelöli majd): Szia. Ki vagy? 

Hope ( ezentúl egy H betű jelöli majd): Hope.. 

Megint nem válaszolt azonnal.. De kit érdekel?! Az Istenért NIALL HORAN-NEL BESZÉLGETEK!!! 

Hét perc-cel később azért már úgy gondoltam ideje lenne legalább egy betűt küldenie. Nem olyan nehéz.. Gyerünk. Rezegj.. Rezegj.. Rezegj egy ici-picit... légyszi... REZEGJÉL MÁR BAZDMEG! Majdnem bele estem a vízbe mikor tényleg rezegni kezdett. Holy shit. 

N: Bocs. Stúdiózunk. (: 

H: Új szám?  

N: Ami azt illeti... új album.. haha 

Hurray! Időben válaszolt és új albumuk lesz! Váááá. 

H: Mikor fogjuk mi is hallani? *o*

N: Télen.

H: ???

N: Ünnepi vásárlás, több pénz... 

H: Mintha rászorulnátok... 

Megint nem ír. Lehet, hogy megbántottam.. De így gondolom. Minek nekik több pénz? Őrültség.

N: Elnézést. Kellettem. 

H: Hát.. Ha kellesz akkor majd később beszélünk.:) 

Szerintem mindenki eltudja képzelni milyen nehéz volt ezt leírni...

N: Rendben. szia. x 

Vártam. Egy ideig.. aztán felálltam és meglepő lendülettel elindultam valamerre. Haza menni nem akartam, úgyhogy Ashley-ék felé mentem, de félúton eszembe jutott, hogy nem tud Niallről. Megálltam és leültem egy padra.  Kivettem a fülhallgatóm a táskámból és zenét hallgattam. Már majdnem lepörgött a teljes Up All Night album mire írt. 

N: Lekopott már az a csini felírat az arcodról? :D 

H: Persze.:) De a kezemről még nem.:$ 

N: Mutogatod a számomat? 

H: Hát.. Te írtad oda.:P Egyébként még pulcsi idő van. 

N: Ahh.. Egy pillanat... -.-" 

H: Most legalább szóltál.^^ 

Milyen elfoglalt.. szegény.. 

N: Itt vagyok. Megálltunk egy McDonalds-nál.:D

Hangosan felnevettem. Azt hittem fontosabb dolga van.

H: Gondolom nem a te ötleted volt..... :D .... 

N: Neeeeem.:P

H: Meddig maradtok? 

N: Holnap indulunk Londonba.(:

H: Az messze van.:/ De már majdnem otthon..:)

N: Dublinba is megyünk majd.:Đ

H: Az jó.:d Lefog fogyni a pénz a kártyámról.:/

N: ??? 

H: Nem mindenkinek telik korlátlan előfizetésre...

N: Igaz. Akkor mész? 

H: Igen.

N: Szia.

H: Szia.

Az utolsó szia után lerohantak az érzések. Zavarban és csíkos pulcsiban voltam. De főleg zavarban. Holnap elmegy. Messzire. Londonba. Nem akarom, hogy így legyen. Nem akarom, hogy valaha is elmenjen. 

Mivel már sötétedett, felálltam és hazamentem. Lefürödtem és aludtam. 

***

Reggel már a telefonomra keltem. Viszonylag gyorsan össze készültem és mentem is. Ez volt rajtam: 

/ a kék cipővel. Tetszik a magas sarkú is, de véleményem szerint úgy túl sötét lenne az összhatás.. (xd)/ 

Az első óra osztályfőnöki volt. Elmondták, hogy jövőhét szerdától,  a rákövetkező hét péntekéig tavaszi szünet. Csúcs. 

A kicsengetés után kerestem Ash-t a folyóson, a termekben, de nem volt sehol. Megkérdeztem az osztályfőnökét is. Azt mondta beteg. Először csak aggódtam, de aztán rájöttem, Ashley nélkül a suli maga a pokol. Hála Istennek, vagy a tantestületnek, ma csak hat órám volt. 

Még az iskola előtt küldtem egy Vh-t Ash-nek. Hívni akartam, de az idegesítő női hang közölte, hogy nem kezdeményezhetek hívást, abba az irányba, mert nincs fedezet a folyószámlámon. 

5 perc se telt el. Már hívott is.

- Mi van veled? 

- Láz..

- Aha...

- Tényleg.

- Hallanám a hangodon...

- Oké.. Sajnálom. Nem vagyok beteg. Ki kellett jönnöm a reptérre. Ma mennek el a fiúk. Harry twitter oldalán láttam. A sulis cuccaimban nem jelennék meg előttük és ha mentem volna iskolába nem lett volna időm átöltözni.

- Ashley McCain! Miért nem hívtál?!

- Nem tudom... De még eljöhetsz. 

- Hol vagy? 

- Mindjárt a repülőtéren, de a fiúk még nem lesznek ott. 

- Úton vagyok. 

- Abba amibe suliba voltál?!

- Igen.. Jó ez nekem. 

- A 2-es terminálnál várlak. 

- Mivel mennyek? 

- Taxival kb. 20 perc. 

- Nincs pénzem.

- Szólj, hogy McCain-ékkel vagy. Apu egyik barátja elintézi neked.

- Oké.

- 5 perc és visszahívlak. Hol is vagy pontosan?

- A sulinál. 

- Jó. Ne mozdulj. 

- Őőő.. Oké. - nevettem. 

Letette.

Unatkozva figyeltem az utcát. Készültem belebambulni a semmibe, de már be is gurult elém egy sárga jármű. A lehető leggyorsabban ültem be. A sofőr beszámolt arról, hogy Ashley már miindent elmondott neki és üzeni, hogy nem tud visszahívni a hangzavar miatt. Ezután már nem igen beszéltünk. Kihasználtam az alkalmat és pihentem egy kicsit. Elaludtam. 

Még nem álltunk meg mikor felriadtam. Valahol a közelben tömeggyilkosságot követhet el valaki. Legalábbis ez volt az első tippem a hangos sikoltozás hallatán. Aztán természetesen leesett. Ha valaki meghal az nem egy elmebeteg börtönbe való vadállat hibája lesz. Sokkal inkább öt elmebeteg gumiszobába való félistené. 

A taxis félre állt, elköszöntem és rohantam is. Nem volt kérdés merre találom a barátnőmet. Elég lusta. Ha ilyen messze el jött otthonról, minimum az első sorból nézi végig az egészet. 

Egy ideig nagyon könnyen haladtam, aztán egyre nehezebben ment. Páran utánam kiabáltak, hogy mégis mit képzelek, volt aki csak morgott és persze olyan is akit nem érdekelt mit csinálok. 

Sűrű bocsánat kérések között egész előre eljutottam. Körbe néztem és megpillantottam Ash apró, szőke fejét. Összevissza kapkodta a tekintetét. Engem keresett. Mikor odaértem hozzá ugrálni és sikítozni kezdtünk. 

- Mikor érnek ide? - "Alig" volt hallható a hangomban az izgatottság.

- 10 Perc. - Ő is hasonlóan nézett ki. 

- A felszállásig? - Megijedtem. Ha igen.. akkor alig 10 perc és Niall elmegy.. Örökre. 

- Dehogy! Mindig egy órával a felszállás előtt mennek a reptérre, autogramot osztogatni, ilyesmi. Mit gondolsz miért vagyunk elkerítve? - Rám nevetett. Most keltem. Még észre sem vettem ezt a kerítés ízét. - Egyébként.. tökéletesek. Ezt is csak azért csinálják, mert jó fejek.. 

- Vagy mert nincs jobb dolguk...

- Chh.. Inkább jó fejek. 

Ráhagytam. Persze hogy azok. De erősen kétlem, hogy ezért 1 órát elpazarolnának. Talán csak az Imidzsük (ezt hogy kell írni? :o) része. 

Hangosodni kezdtek a távolabb állók. Az okát tudtam, de sajnos még nem láttam. Negyed óra múlva észrevettem két hatalmas és egy kisebb testőrt. A kisebb talán Paul volt.

Azt hittem meghalok. Olyan lassan közeledtek, hogy az már művészet. Bár.. az is lehet hogy csak én éreztem így. 

Alig bírtam magammal. Egy örökké valóságnak tűnt amire legalább az óriások elém értek. Hát az egy élmény volt. Amíg ott álltak szinte teljesen kitöltötték a teret, így nem is láthattam a srácokat. Egy ideig. De mikor arrébb mentek... hát az.. az fantasztikus volt. Ott állt előttem a világ öt legtökéletesebb, hímtaggal rendelkező teremtménye. (Majdnem kihagytam a vesszőt.:'D) Mármint nem pont előttem.. de akkor is láttam őket. 

Olyan jó volt.. Hihetetlen. Csináltam képet Harry-vel és Liam-mel, Zayn-től pedig kaptam aláírást. 

- Szia. - Niall!! Azt hittem megörülök. Itt van és ... köszönt. Kedvem lenne belesikítani az arcába. De úgy hangosan.. 

- Szia. - Csak mosolyogtam. Durva mi? Pedig belül haldokoltam. Olyan helyes.... 

- Szeretnél még aláírást? - Gonoszul mosolygott. 

- Aha. De nem tőled. Tudod a többiek.. 

- Most meglettem sértve. - Próbált szomorúnak tűnni, de elnevette. 

-  Jajj.. Szegény.. Sajnálom... Ez esetben egy képet szeretnék. 

- Üzletet ajánlok. - kérdőn néztem rá, de az idétlen vigyoromat nem tudtam eltüntetni. - Kapsz képet. Ha én is. 

- Rendben. - Ránevettem és kezet fogtunk.  Már vettem volna elő a telefonom, de közbe avatkozott. 

- Nem így. - Kérdezni akartam hogy akkor mégis hogyan, de a meglepetéstől bent ragadtak a szavak. Átmászott azon az ízén, kordonon vagy min, amivel elvoltunk választva és mellém állt. 

- Mindjárt jobb. - könnyeden nevetgélt mellettem. Hogy a francba csinálja? Én mindjárt meghalok. A pulzusom a mérhetetlenségig gyorsult. Harry és Lou értetlenül figyelték a szőkeség magán akcióját, ahogy a jelenlévők közül mindenki aki észre vette. - Na, mi lesz? - Olyan édesen mosolyog. Ezt nem teheti velem. 

- Mi? Ja.. a kép.. már is. - kinevetett. Nem is csodálom. Elővettem a mobilom, mosolyogni próbáltam, de átkarolt és ennek valószínűleg borzasztó végeredménye lett a képen. Tudom, hogy a srácok szeretik ölelgetni  a rajongókat, de miért pont most?! Mikor ő fényképezett  már sikerült valamennyire emberinek tűnnöm. Szerintem.  

- Gyakran csinálod ezt? - Nem akartam csendben lenni.  

- Mit? 

- Ezt a képes dolgot.. 

- Nem. - Megint nevetett. Hihetetlen. 

- Niall. - Liam... Ne mooost.. A szöszi odahajolt hozzá, kapott valamit és visszajött. 

- Egyébként hogy tetszett a koncert? - most tényleg ilyen egoista? Azt akarja, hogy dicsérjem? Hazudni nem fogok.. 

- Eltudnám viselni még egyszer.. vagy kétszer.. vagy... vagy többször. - Szépen elkacarásztam saját magamon. Annyira nem volt rossz, mert ő is nevetett.. de akkor is.. 

- Hát.. Akkor van egy jó hírem. - Drámai szünet. Chh.. Milyen lírai valaki.. - A srácokkal az utóbbi időben egy-egy szimpatikus egyénnek adunk jegyet a koncertjeinkről egy következőre. - Sokk. Jó szokás srácok. Büszkén néztem át Niall válla fölött a többi srácra és magamban hozzáadtam ezt is ahhoz amiért megéri Directioner-nek lenni. 

- Az a helyzet.. hogy nem mehetek a legjobb barátnőm nélkül.. - Szomorúan néztem oldalra. 

- Ez megoldható. Várj itt! 

- Mintha lenne esélyem elmenni... - jelentőség teljesen körbe néztem, hogy tudja, a hatalmas lány tömegre utaltam az előbb. Felnevetett és otthagyott. 

- Hope! - ajjaj.. 

- Ash... - Fail. - Az úgy volt hogy.. 

- Csitt. Te.. te együtt vagy vele? 

- Jézusom, nem. 

- Leszel? 

- Nem, nem hiszem. De Ashley..

- Akkor találkoztatok utoljára mikor mesélted? 

- Igen, de...

- Naaa? 

- Megvan a száma. - Csak suttogni mertem. 

- És csak most szólsz?! 

- Sajnálom.. 

- Menthetetlen vagy. - Végre mosolygott.

- Tudom. - Megöleltük egymást, aztán visszafordultunk a fiúk felé. Niall már ott állt. 

- Mióta vagy itt? - Most tényleg zavarban voltam. 

- Titok. - Nevetett és kinyújtotta a nyelvét. 

Komikat légyszi...x

Új blog.:D

Sziasztok kedves olvasóim.:) Nem sok mindent fűznék hozzá. Jó olvasást! A vélemények oda is jól esnének..:$ http://tryagainwithu.blogspot.hu/

4.rész

Hello mindenkinek!:D Hoztam az új részt. A kommenteket nagyon köszönöm. Szeretlek titeket.:) 

Jó olvasást! :)

Kétségbe estem. Az agyam természetfelettien gyorsan kattogott. Ez szörnyű. Egyáltalán nem így képzeltem el a találkozást a One Direction-nel.  Nem tudtam mit tehetnék. Elfuthatnék... ha Ashley nem szorítaná olyan erősen a karom. Színlelhetnék betegséget. Hát persze. Nagyobb hülyeségre nem futja? Gratulálok Hope. Zseni vagy. Most elmegyek. Ezt nem bírom. Épp indultam volna mikor Ash előrébb lépett az asztalhoz, engem is magával rántva. Majdnem felkenődtem az asztalra. Csúcs, Ott álltam és a padlót bámultam. Hallgattam ahogy nevetnek rajtam. Remek érzés volt. Elakartam süllyedni. Ashley beszélgetni kezdett a fiúkkal. Fogalmam sincs hogy csinálja. De legalább már nem rám figyeltek. Hallottam Harryt és Zaynt, azt hiszem Louis-n nevettek. ( Ugye ez így helyes? Mert Lúi-nak szokták mondani...). Liam és Niall talán máshol vannak. Ezt remélve felnéztem. de rosszul tettem. Ott állt két lépésnyire tőlem az asztal túl oldalán. A hidegkék szemeiből meglepő melegség sugárzott. Szeretném letagadni, de ilyen szépet még nem láttam. 

- Még egyet szeretnél? - A mosolya hihetetlen volt. A kisugárzása pedig végtelenül pozítív. Olyan ölelgetni való... És végtelenül hálás voltam amiért nem hozta fel az.. az előbbit.. 

- Mondtam, hogy a barátnőm a sorban áll.. -  Mosolyodtam el. Csak aztán esett le mit mondtam.. Úgy beszélek, mintha Niall Horannek kötelessége lenne megjegyezni amit egy rajongó mond neki a büfében...

- Igaz, sajnálom. - Ő sajnálja? Nekem kéne.. 

- Nem kell, nincs mit. - Igyekeztem mosolyogni, de ez már tuti nem volt olyan hiteles, mint az előző. Itt állok, mint valami idióta. lehet, hogy bolondnak néz. Istenem. Ezt jól elintéztem. Elpirultam. Zavarba hoztam saját magam. - Tudod, mit? - mosolyogtam. - Mégis kérek.

- Rendben, de akkor most te adod a papírt. - Nevetett és kihúzta magát, mintha büszke lenne magára. Ezen nekem is nevetnem kellett. 

- Még mindig nincs. - Kezdtem jól érezni magam. 

- Akkor valami mást kell adnod amire írhatok. - Válasz nélkül odanyújtottam a karom. Leszedte a toll kupakját és világbéke arckifejezéssel írni kezdett. Aztán közölte: 

- Alkoholos. - Komolyan nézett a szemembe, én pedig hasonló komolysággal az övébe. Pár másodpercig bírtam, aztán nevetni kezdtem. Ő meg azon ahogy nevetek. Abba kellett hagynom, mert megszólalt a telefonom. Ki vettem a zsebemből és a kijelzőre néztem. Ashley. Oldalra fordítottam a fejem. Nem volt ott. A másik négy srác már 2 idegen csajjal nevetgélt. Basszus. 

- Mennem kell, Szia. -  Ahogy hátat fordítottam neki felvettem a telefont. 

- Várj, mi a neved? - kiabált utánam.

-  Ez ki? - halottam a telefonban Ashley döbbent hangját. Megálltam.


- Ízé.. Valami srác.. - Ez nem volt hazugság.. mert végülis Niall egy srác. Ránéztem.. Látszott rajta, hogy viccesnek találja a helyzetet.

- Hol vagy? - Igyekeztem kizárni a beszélgetésből a szőke cukit. 

- A kijáratnál. te hol vagy? 

- Hamarosan úton a kijárat felé.

- Siess. 

- Igyekszem. - Letettem. 

- Hope vagyok. - Mondtam, ahogy elemeltem a fülemtől a telefont. - Most megyek.


-  Szia Hope. - nézett rám kedvtelenül. Nem igazán tűnt boldognak az ötlettől, hogy csak úgy otthagyom, de szomorúnak sem mondtam volna. 


- Szia Niall. - Mosolyogtam rá utoljára, néztem egy kicsit, megvártam amíg kicsit ellágyul a tekintete és elégedetten távoztam. 

A kijárathoz közeledve szaporábban kezdtem lépkedni.

- Megtudom magyarázni. - kezdtem el egyből, ahogy hallótávolságba értem.

- Felejtsd el. Találkoztál egy idegen sráccal, aki Directioner, ettől pedig alapból vonzó. Beszélgetni akart, kísértésbe estél. Értem én -  Mosolygott.

- Hát... Majdnem. - néztem rá döbbenten... Mintha rajta kapott volna valamin. Nem szép dolog megjátszani magam, de erre nem vagyok felkészülve. Ne haragudj Ashley.

- Menjünk. - néztem rá meredten.

Hazafelé megse szólaltunk. Lelki ismeret furdalássom volt. És még a koncert okozta sokk sem múlt el. A házba érve végre elmúlt ez a feszélyező érzés. 

- Uuuu... - ennyivel kezdődött. 

- Naná, hogy uuu.. - Bizonyításképp a zsebembe nyúltam és elővettem a Nialltól kapott autogram kártyát. Nem olyan volt, mint amilyet Ash kapott a srácoktól. 

- Az meg honnan van? - Megdöbbent. 

- A büfében osztogatták. - Niallre gondolva, a büfés cuccában, egyből mosolyognom kellett. 

- Hozhattál volna nekem is.. - próbált sértettnek tűnni. De nagyon is boldog volt.

- Csak Niallös volt. - ránevettem.. Nagyon aranyos volt így. 

- Nem számít. hallottad? Harry megkérdezte a nevem! - Büszkén kihúzta magát, szinte már könnyezett. 

- Nekem meg Ni.. - és felemeltem a karom. De el is hallgattam. Nem egy szokásos aláírás volt. Számok. Egy telefon szám. Az övé lenne? - all-ös kártyám van. - A hátam mögé tettem a kezem. 

- Neked.. meg mi bajod? - Szemmel láthatóan gyanúsan viselkedtem. 

- Őőő.. ízé. Fáradt vagyok. Elmegyek fürödni... Rendben? - bólintott és adott egy törölközőt. Besiettem a fürdőszobába és egy jó fél óráig ki sem jöttem onnan.

Mikor végeztem Ash egyből bement. Leültem az ágyamra. ( A vendég szobából hoztuk át még régebben, mert Ashley ágyán nem fértünk el rendesen. Valamelyikünk mindig a földön ébredt reggel.:D)  Beírtam a telefonomba a számot, de nem tudtam vele mit kezdeni. Csak elmentettem. Bámultam egy ideig, aztán hátra dőltem és bealudtam.

***

Reggel arra keltem hogy valaki eszeveszettül nyomja a csengőt. Az én drága barátnőm természetesen észre se vette. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Apu volt. Eléggé leszidott, mert "valahonnan" (anyutól. -.-) megtudta hol voltam. Gyorsan össze kellett szednem a holmimat és haza kellett mennem vele. Ashleynek írtam levelet, kivittem a táskám és beszálltam az autóba. Hétfő van. Iskola. Valamint reggel tíz. Tegnap este.. elfelejtettük az ébresztőt. Bajban vagyok. Hatalmasban.

Otthon megkaptam a szokásos fejmosást, szobafogsággal és számítógép/telefon elvonással. Az előbbi egy hónap, az utóbbi egy hetes. Ahogy végeztek tini filmes ajtó csapkodással  eltűntem a szobámban.

Nyugodtan bent töltöttem nagyjából másfél órát. Amikor már nagyon untam magam, kimásztam az ablakon. Nem szabadott volna, de kedvelem a veszélyes helyzeteket. Sétálgattam egy közeli parkban, bementem nézelődni a plázába, ittam egy jeges kávét és haza indultam. Telefon nélkül nem tudtam mennyi az idő, de nem is nagyon érdekelt.  Mikor a "mi utcánkba" értem újra mehetnékem lett. Egyszerűen nem volt kedvem hazamenni. Úgyhogy vissza fordultam. Ashleyhez nem mehettem, mert tutira ott keresnének először. ( Ha rájönnének, hogy nem vagyok otthon...) Úgyhogy visszamentem a parkba és leültem a szökőkút szélére. 

#HungaryNeeds1D

Szép napot nektek kedves olvasóim! :) Megint nem részt hozok.:/ A vázlat már meg van, de most egy nagyobb, fontosabb dologról lesz szó. Kérlek olvassátok el. Akinek van twitterje, tweetelje: #HungaryNeeds1D (akinek nincs csináljon és úgy.) Adjátok tovább minden Directioner ismerősötöknek. Elérhetünk dolgokat ha összefogunk. Ha van blogod tedd ki oda ezt. Nem haragszom meg ha ezt a bejegyzést copy/paste beteszed. Ha összejön a world trend az már komoly dolog lenne. Persze ez nagyon nehéz.. Egy ilyen kis országból.. De próbáljuk meg. #HungaryNeeds1D Holnap, holnap után.. mindig. Amíg nem sikerül. Ma az EB miatt lehetetlen volt.