4.rész

Hello mindenkinek!:D Hoztam az új részt. A kommenteket nagyon köszönöm. Szeretlek titeket.:) 

Jó olvasást! :)

Kétségbe estem. Az agyam természetfelettien gyorsan kattogott. Ez szörnyű. Egyáltalán nem így képzeltem el a találkozást a One Direction-nel.  Nem tudtam mit tehetnék. Elfuthatnék... ha Ashley nem szorítaná olyan erősen a karom. Színlelhetnék betegséget. Hát persze. Nagyobb hülyeségre nem futja? Gratulálok Hope. Zseni vagy. Most elmegyek. Ezt nem bírom. Épp indultam volna mikor Ash előrébb lépett az asztalhoz, engem is magával rántva. Majdnem felkenődtem az asztalra. Csúcs, Ott álltam és a padlót bámultam. Hallgattam ahogy nevetnek rajtam. Remek érzés volt. Elakartam süllyedni. Ashley beszélgetni kezdett a fiúkkal. Fogalmam sincs hogy csinálja. De legalább már nem rám figyeltek. Hallottam Harryt és Zaynt, azt hiszem Louis-n nevettek. ( Ugye ez így helyes? Mert Lúi-nak szokták mondani...). Liam és Niall talán máshol vannak. Ezt remélve felnéztem. de rosszul tettem. Ott állt két lépésnyire tőlem az asztal túl oldalán. A hidegkék szemeiből meglepő melegség sugárzott. Szeretném letagadni, de ilyen szépet még nem láttam. 

- Még egyet szeretnél? - A mosolya hihetetlen volt. A kisugárzása pedig végtelenül pozítív. Olyan ölelgetni való... És végtelenül hálás voltam amiért nem hozta fel az.. az előbbit.. 

- Mondtam, hogy a barátnőm a sorban áll.. -  Mosolyodtam el. Csak aztán esett le mit mondtam.. Úgy beszélek, mintha Niall Horannek kötelessége lenne megjegyezni amit egy rajongó mond neki a büfében...

- Igaz, sajnálom. - Ő sajnálja? Nekem kéne.. 

- Nem kell, nincs mit. - Igyekeztem mosolyogni, de ez már tuti nem volt olyan hiteles, mint az előző. Itt állok, mint valami idióta. lehet, hogy bolondnak néz. Istenem. Ezt jól elintéztem. Elpirultam. Zavarba hoztam saját magam. - Tudod, mit? - mosolyogtam. - Mégis kérek.

- Rendben, de akkor most te adod a papírt. - Nevetett és kihúzta magát, mintha büszke lenne magára. Ezen nekem is nevetnem kellett. 

- Még mindig nincs. - Kezdtem jól érezni magam. 

- Akkor valami mást kell adnod amire írhatok. - Válasz nélkül odanyújtottam a karom. Leszedte a toll kupakját és világbéke arckifejezéssel írni kezdett. Aztán közölte: 

- Alkoholos. - Komolyan nézett a szemembe, én pedig hasonló komolysággal az övébe. Pár másodpercig bírtam, aztán nevetni kezdtem. Ő meg azon ahogy nevetek. Abba kellett hagynom, mert megszólalt a telefonom. Ki vettem a zsebemből és a kijelzőre néztem. Ashley. Oldalra fordítottam a fejem. Nem volt ott. A másik négy srác már 2 idegen csajjal nevetgélt. Basszus. 

- Mennem kell, Szia. -  Ahogy hátat fordítottam neki felvettem a telefont. 

- Várj, mi a neved? - kiabált utánam.

-  Ez ki? - halottam a telefonban Ashley döbbent hangját. Megálltam.


- Ízé.. Valami srác.. - Ez nem volt hazugság.. mert végülis Niall egy srác. Ránéztem.. Látszott rajta, hogy viccesnek találja a helyzetet.

- Hol vagy? - Igyekeztem kizárni a beszélgetésből a szőke cukit. 

- A kijáratnál. te hol vagy? 

- Hamarosan úton a kijárat felé.

- Siess. 

- Igyekszem. - Letettem. 

- Hope vagyok. - Mondtam, ahogy elemeltem a fülemtől a telefont. - Most megyek.


-  Szia Hope. - nézett rám kedvtelenül. Nem igazán tűnt boldognak az ötlettől, hogy csak úgy otthagyom, de szomorúnak sem mondtam volna. 


- Szia Niall. - Mosolyogtam rá utoljára, néztem egy kicsit, megvártam amíg kicsit ellágyul a tekintete és elégedetten távoztam. 

A kijárathoz közeledve szaporábban kezdtem lépkedni.

- Megtudom magyarázni. - kezdtem el egyből, ahogy hallótávolságba értem.

- Felejtsd el. Találkoztál egy idegen sráccal, aki Directioner, ettől pedig alapból vonzó. Beszélgetni akart, kísértésbe estél. Értem én -  Mosolygott.

- Hát... Majdnem. - néztem rá döbbenten... Mintha rajta kapott volna valamin. Nem szép dolog megjátszani magam, de erre nem vagyok felkészülve. Ne haragudj Ashley.

- Menjünk. - néztem rá meredten.

Hazafelé megse szólaltunk. Lelki ismeret furdalássom volt. És még a koncert okozta sokk sem múlt el. A házba érve végre elmúlt ez a feszélyező érzés. 

- Uuuu... - ennyivel kezdődött. 

- Naná, hogy uuu.. - Bizonyításképp a zsebembe nyúltam és elővettem a Nialltól kapott autogram kártyát. Nem olyan volt, mint amilyet Ash kapott a srácoktól. 

- Az meg honnan van? - Megdöbbent. 

- A büfében osztogatták. - Niallre gondolva, a büfés cuccában, egyből mosolyognom kellett. 

- Hozhattál volna nekem is.. - próbált sértettnek tűnni. De nagyon is boldog volt.

- Csak Niallös volt. - ránevettem.. Nagyon aranyos volt így. 

- Nem számít. hallottad? Harry megkérdezte a nevem! - Büszkén kihúzta magát, szinte már könnyezett. 

- Nekem meg Ni.. - és felemeltem a karom. De el is hallgattam. Nem egy szokásos aláírás volt. Számok. Egy telefon szám. Az övé lenne? - all-ös kártyám van. - A hátam mögé tettem a kezem. 

- Neked.. meg mi bajod? - Szemmel láthatóan gyanúsan viselkedtem. 

- Őőő.. ízé. Fáradt vagyok. Elmegyek fürödni... Rendben? - bólintott és adott egy törölközőt. Besiettem a fürdőszobába és egy jó fél óráig ki sem jöttem onnan.

Mikor végeztem Ash egyből bement. Leültem az ágyamra. ( A vendég szobából hoztuk át még régebben, mert Ashley ágyán nem fértünk el rendesen. Valamelyikünk mindig a földön ébredt reggel.:D)  Beírtam a telefonomba a számot, de nem tudtam vele mit kezdeni. Csak elmentettem. Bámultam egy ideig, aztán hátra dőltem és bealudtam.

***

Reggel arra keltem hogy valaki eszeveszettül nyomja a csengőt. Az én drága barátnőm természetesen észre se vette. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Apu volt. Eléggé leszidott, mert "valahonnan" (anyutól. -.-) megtudta hol voltam. Gyorsan össze kellett szednem a holmimat és haza kellett mennem vele. Ashleynek írtam levelet, kivittem a táskám és beszálltam az autóba. Hétfő van. Iskola. Valamint reggel tíz. Tegnap este.. elfelejtettük az ébresztőt. Bajban vagyok. Hatalmasban.

Otthon megkaptam a szokásos fejmosást, szobafogsággal és számítógép/telefon elvonással. Az előbbi egy hónap, az utóbbi egy hetes. Ahogy végeztek tini filmes ajtó csapkodással  eltűntem a szobámban.

Nyugodtan bent töltöttem nagyjából másfél órát. Amikor már nagyon untam magam, kimásztam az ablakon. Nem szabadott volna, de kedvelem a veszélyes helyzeteket. Sétálgattam egy közeli parkban, bementem nézelődni a plázába, ittam egy jeges kávét és haza indultam. Telefon nélkül nem tudtam mennyi az idő, de nem is nagyon érdekelt.  Mikor a "mi utcánkba" értem újra mehetnékem lett. Egyszerűen nem volt kedvem hazamenni. Úgyhogy vissza fordultam. Ashleyhez nem mehettem, mert tutira ott keresnének először. ( Ha rájönnének, hogy nem vagyok otthon...) Úgyhogy visszamentem a parkba és leültem a szökőkút szélére.