3.rész - A koncert

Köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogot. Tényleg. Nagyon sokat jelent. Akik meg még véleményt is írnak azoknak külön hálás vagyok. Miattuk folytatom. (illetve azok miatt akik máshol véleményezték az írásomat.) Szeretlek titeket. A neves kérdés még nem nagyon van megoldva Úgy döntöttem a Hope mégsem jó, mert láttam egy másik oldalon. A Faith-tel együtt. Szóval a C opció kizárva.  

a) Mel/ Melody/ Melodian
b) Lis/ Lisa/ Elisabeth 
c) Hope vagy Faith
d) Valami ami neked eszedbe jut és jobban tetszik, mint a felsoroltak.:)

A válaszokat továbbra is várom. :) Egyébként valaki eltudja mondani mi az az xX? ^^""

Jó olvasást!:)

Reggel kipihenten ébredtem. Elég újnak hatott az utolsó pár nap után, hogy nem érzem a fáradságot. A fáradtságot amihez már úgy hozzászoktam.. Nálam a legkisebb probléma is alvászavarhoz vezet. Hihetetlenül idegesítő. Este csak fekszem az ágyban és gondolkozok. vagy még azt se. Van amikor leáll az agyam és csak nézek. Ilyenkor hajnalig biztos nem alszok. Ami iskola időben azért nem egészséges. 

Ash még aludt. Hihetetlen. Egyszer.. az osztállyal elmentünk egy többórás hajókirándulásra. Ő átaludta. Az egészet. Próbáltuk felébreszteni, de meg sem mozdult. Olyan volt, mint egy halott. 

Értelmesebb dolog hiányában, lementem a nappaliba és a tv-t vakultam. Imádtam Asley-ék házát. Legalább háromszor akkora, mint a miénk. Van egy csomó fölösleges helyiség, amit nem is használnak.: Két vendég szoba ( a barátságunk elején, az egyik használva volt, rendszeresen, de azóta talán egyszer voltak bent. Takarítani.) és Josh, Ash hihetetlenül helyes bátyjának a lakrésze ( igen. Lakrész. Nem csak egy szobából áll ám a birodalmuk. Külön fürdőszobájuk és hobbi szobájuk van. Pedig nem gazdagok. Szerencsések. Az egészet örökölték. ) ( egyébként Josh 3 éve egy boldog házasságban él, a saját lakásában.). 

A Comedy Centralt néztem. De csak mert a Family Guyt adták. Imádom. Csak a végét láttam, de megérte. 11 volt. Visszamentem Ashley-hez. Mégsem hagyhattam, hogy örökké aludjon. És éhes voltam.  Először finoman keltegettem, de semmi. ~Kihívás elfogadva.~ Rázni kezdtem. Még mindig semmi. 5 perc múlva már kiabálva rángattam össze-vissza. Felkelt. ~Küldetés teljesítve.~ Kért pár percet, összeszedte magát és lementünk reggelizni.  Rántottát csináltunk. Speciálisat. Együtt találtuk fel. Nagyon finom. (Ha nem gond.. nem írnám le mi van benne, nem tudhatom ki akar enni a közel jövőben, nem szeretném elvenni az étvágyát.)

Kaja után beszélgettünk, szórakoztunk és megőrültünk picit. A gépén hallgattunk hozzá zenét is. One Directiont.  "Beénekeltünk" a koncertre.  Beszámíthatatlan állapotomban találtam egy doboz Filcet. Kivettem egyet és Ash felé hadonásztam vele. Egy óriási csata után végül valahogy lefogtam és ráírtam az arcára, hogy I love U Harry. Nagyon vicces lett. Az I love a feje bal oldalán volt. Az arcán. Az U az orrán, a Harry pedig a jobb oldalon. Jót szórakoztunk rajta. A végére én is kaptam egy Niall feliratot, de akkor már nem érdekelt. Teljesen kész voltam a sok nevetéstől. Remekül szórakoztunk amíg nem került óra a közelünkbe. 16:03. Őrült kapkodásba kezdtünk. Hozzánk képes gyorsan készen is lettünk. 

17:50-kor már úton voltunk. A metrón páran megbámultak, arra gondoltunk.. biztos jól nézünk ki. A sorban álláskor leesett. Az arcunkon maradtak a hülyeségek. A stadionban biztos nem tudtuk volna rendesen leszedni, elkenni meg nem akartuk, úgyhogy inkább hagytuk. 

A fiúk fél óra késéssel, de megérkeztek. Mindenki sikítani kezdett mikor meghallottuk, hogy dudálnak a stadion előtt. Körülbelül 5 perc múlva megjelentek a színpadon. A sikítások hangosodtak ahogy feltűntek. Nem tudom leírni mit éreztem mikor megláttam őket. Szédültem, felpörögtem, remegtem, majdnem összeestem. Az életben, ha ez lehetséges, még sokkal helyesebbek. Liam elnézést kért a késésért. Legalább négyszer. (Ezt csak onnan tudom, hogy Ashley mesélte a koncert után. Én transzban voltam.:) Aztán zenélni kezdtek. 

http://www.youtube.com/watch?v=nbYcha5vNLk (- More than this. Megéri megnézni.-:) 

Gyönyörű. A hangjuk, ők , minden. Jobb kifejezés nincs rájuk. Harry.. csodálatos.. egyszerűen... csodálatos.  Niall... Ahh.. Niall.. sosem felejtem el őt. Olyan, mint egy angyal. A hangja is, mintha egy angyalé lenne. Zayn.. Zayn hangilag (is) tökéletes. Liam és Lou mindketten nagyon jók. Libabőrős lettem tőlük. Az egész szám alatt rázott a hideg. Igazi zenei élmény. Ritkán adatik meg. Ilyenkor a hangok, a dallamok, minden a csontodig hatol és átjárja az egész tested. Többször is. Átadtam magam az érzésnek, becsuktam a szemem és teli torokból üvöltöttem velük, és a több ezer lánnyal a számokat. 

Mikor már nem hallottam semmit, aminek egy pici köze van a zenéhez lassan, de rájöttem. vége. Éreztem valamit a karomnál. Nem tartott sokáig amíg rájöttem, Ashley rángat épp autogramért. Boldogan mentem vele. Irdatlan hosszú sor állt a fiúkig. Mondtam Ash-nek, hogy hozok üdítőt. Eléggé ki voltam száradva. Ő addig tartja a frontot. A büfénél alig voltak. Hála Istennek, ketten álltak csak előttem. Legelöl egy idős néni, virágos ruhában, szépen felkontyolt hajjal. Nem tudtam eldönteni, hogy az unokájával jött-e, vagy ő volt kíváncsi az 1D-re, egészen addig míg elő nem vette a Louisos pénztárcáját. Kisebb sokk után, hogy ne unatkozzak, a közvetlenül előttem álló "idétlenül" öltözött fiút kezdtem elemezni. Háttal állt nekem. Csak a hátra fordított sapiját, a kék pulcsiját és a mélyvörös csőnadrágját láttam, ami kicsit nagy volt a srácra. Talán egy idősebb testvértől maradt rá. Az ülepe sem ott volt ahol kellett volna neki. Ez a három ruhadarab valószínűleg Istentelenül jól néz ki. Külön- külön. Így kevésbé. A cipője jó volt. Nagyon is. Fehér, Supra és Niall-nek is van olyanja. 


A srác rengeteg kaját vett. Fizetett, megfordult, alaposan megnézte az arcom, főleg a Niall feliratot, elmosolyodott és elment. A mosolya több volt, mint ismerős. Utána néztem és leesett. Ő volt. 
Niall Horan rám mosolygott. Hát persze, ki más ehetne még ennyit? (:'D) Ott hagytam a büfét. Az asztalokhoz igyekeztem. Szétnéztem, a helyiségben a nénin és RAJTA kívül senki nem volt ott, így nem volt nehéz megtalálnom, de megszólítani annál inkább. Lassan sétáltam felé. A sarokban ült. Nem tűnt fáradtnak. Csak éhesnek. De nagyon. 


- Szia. - Ennyit tudtam kinyögni. Többet akartam. Nem ment. 


-Segíthetek valamiben? - Úristen. Soha nem gondoltam, hogy lehet aranyos ha valaki kidülledt szemekkel, teli szájjal beszél. 

- Igazából.. Lenne valami.. - kotorásztam a táskámban, de nem találtam ami kéne. - Adnál papírt? - Ehhez csak gratulálni tudok magamnak.

- Őőő.. persze.. - Mélyen a zsebébe nyúlt és elővett egy koncertjegy méretű lapot. Autogramkártya. Időközben találtam egy tollat és felé nyújtottam.

- Alá is írod? - próbáltam mosolyogni. Nem tudom hogy csináltam, de egész természetes lett. Azt hiszem. Niall felnevetett. Nem értem. De nem érdekel. Jó hallgatni. Elvette a tollat és ráírt valamit. Azonnal zsebre raktam.

- Hát.. ízé.. Akkor.. Jó étvágyat. Nekem most mennem kell. A barátnőmhöz.. A sorban.. ő a sorban áll. - igazából.. Valószínűleg nem érdekelte az egész, de egész jól szórakozott a zavarodottságomon.

- Oké. Kösz, szia. - még utoljára rám mosolygott, én pedig elsiettem.

Sétálás közben jöttem rá, hogy alig kapok levegőt. A Stadion bejáratához mentem, beálltam az ajtóba és mélyeket lélegeztem. Negyedórát állhattam ott. Megvártam amíg tökéletesen helyre álla légzésem. nehezen, de elváltam a friss levegőtől és vissza indultam.

***

Hamar megtaláltam Ashley-t. Már viszonylag elől állt. Ahogy meglátott felvette az általam már jól ismert sértődött arcát.

- Azt ne mond, hogy eddig ittál.

- Nem is. Én.. majd nálatok mesélek. - Elakartam neki mondani, most azonnal. tényleg. Az egészet. De nincs újabb fölösleges 15 percem.

- Oké. - Kinevetett. Valószínűleg azt hiszi, hogy megint valami hülyeség miatt tűntem el. Mondjuk... Megértem. Egyszer egy pók miatt kellett kihívni a rendőrséget, mert mikor megláttam annyira megijedtem, hogy elbújtam a konyha szekrényben és nem találtak. 10 éves voltam, de ez akkor is ciki.
Ebbe komolyabban bele akartam merülni, de valaki elterelte a figyelmemet. 


Niall sétált az asztalhoz, új ruhában, a sapi nélkül. A cipő maradt, de ez nem gond. Jól áll neki. 

Újra szabálytalanul kezdtem lélegezni. Ahogy közeledtünk hozzájuk imádkozni kezdtem, hogy lassuljon az idő, de az csak gyorsabb lett. Olyan volt, mint egy filmben. Láttam magam előtt ahogy fénysebességgel pörögnek a mutatók egy fehér fali órán. (Ez azért furi, nem?)

 Alig páran maradtak előttünk mikor Niall kiszúrt. Nem nézett sokáig, de annál szélesebben vigyorgott. Mikor észre vettem, éreztem ahogy felforrósodik az arcom. Utálom ezt. Nagyon könnyen zavarba jövök. Nem tudtam mire figyeljek, hogy lekössem magam és ne bámuljam, mint egy ötéves az óriás nyalókát a cukros bácsinál.

Azért néha ránéztem. Nem bírtam ki, hogy ne csináljam mikor ilyen közel van. Egyszer, lehet, hogy észre vette. Akkor egy ideig a tűzoltó készüléket bámultam, a mellettünk lévő falon.

Hatalmás belső viták után újra felé vándorolt a tekintetem és ijedten tapasztaltam, hogy elfogytak előlünk az emberek.